Századok – 1962
Történeti irodalom - Széchenyi az újabb külföldi irodalomban (Ism. Kosáry Domokos) 275
TÖRTÉNETI IRODALOM 275 több évtizedes baloldali tevékenységükben rejlett. De erejük abban állt, hogy tagjai voltak annak a kommunista mozgalomnak, amely a nép eleven részeként élt és alkotott. Nem helyi politikát vittek, hanem helyi eszközökkel, a helyi sajátosságoknak megfelelően más és más formában fejezték ki a párt célkitűzéseinek összességét, következetes vonalát. Kétségtelenül volt a szervezés formáiban spontaneitás, ez fokozta a mozgalmak erejét. Ez a spontaneitás azonban lépésről-lépésre a tudatos vonalvezetéssel egyesült. Éppen ebben nyilvánult meg a kommunista párt cselekvési egysége, ez növelte az egyes területeken küzdő kommunisták harckészségét. A marxizmus — leninizmus frissességét mutatja az a rugalmasság, amellyel a kommunista párt képes volt a helyi tapasztalatok általánosítására. Balázs Bélát korai halála megakadályozta abban, hogy mindnyájunk által tisztelt pártosságával és tudományos lelkiismeretességével kiegészítse és befejezze ezt a munkát. Emlékének tartozunk azzal, hogy választ keresünk kérdéseire, megmutatjuk a népi demokráciánk tömegmozgalmaiban rejlő nagy erőforrásokat, a tapasztalatokat, hogy ezek értékesítése mindennapi munkánk szerves alkotó elemévé váljék. SÁGVÁRI ÁGNES SZÉCHENYI AZ ÚJABB KÜLFÖLDI IRODALOMBAN A külföldi Széchenyi-irodalom, érthető módon, Széchenyi szerepének nemzetközi vonatkozásai, nemzetközi jelentősége iránt érdeklődik elsősorban. A szónak persze legbővebb értelmében: idesorolva a szomszédos nemzetekkel (a nemzetiségekkel) és magával Ausztriával, a Habsburg-hatalommal való viszony kérdését is, vagyis sokmindent, ami akkor a Monarchia soknemzetiségű keretén belül, forma szerint nem számított külső, nemzetközi problémának. Tegyük hozzá, hogy a külföldi irodalom e vonatkozásban hozhat, a hazai dolgok felhasználásán túlmenően, adatszerűen is újat. A Széchenyi-kutatás legnagyobbrészt a hazai kéziratos és nyomtatott forrásanyagon alapult eddig, és fog alapulni természet szerint a jövőben is. Ezt az alapot azonban bizonyos mórtékig ki lehet egészíteni, bővíteni, külföldi gyűjteményekből feltárható adatokkal. Részben Széchenyi nemzetközi irodalmi visszhangjának, „utóéletének" az eddiginél teljesebb összeállításával és behatóbb elemzésével, részben saját kapcsolatainak tisztázása terén. Az utazásokból adódó, ismeretes témákon túlmenően utalhatunk itt pl. arra, hogy Széchenyi tevékenysége a dunai hajózás (és annak nemzetközi propagálása) terén mennyiben mozdította elő Magyarország új „felfedezését" a harmincas évek nyugati, főleg angol publicisztikájában, az egykorú közvéleményben. Vagy hogy néhány kevésbé közkeletű mozzanatot említsünk: még nincs minden részletében tisztázva a Blick londoni kiadásában, s főleg terjesztésében segédkező, nagy befolyású Steffordcsalád ós Széchenyi kapcsolata, még nem ismerjük azon levelek sorsát (sőt szövegét sem), amelyeket Széchenyi Döblingből 1859 végén III. Napoleonnak és Palmerstonnak küldött, és még mindig nem tudjuk pontosan, hogy a Times minő névtelen cikkei származtak Széchenyi tollából; csak annyi bizonyos, hogy Károlyi Árpád kissé nagyvonalú utalása, amellyel e kérdést elintézhetni vélte, tévesnek bizonyult.1 A Széchenyi-kutatásnak nyilván vannak ennél fontosabb problémái is. De azért ezt: az esetleges új részletek dolgát is érdemes fölvetnünk, amikor az újabb külföldi Széchenyi-irodalmat próbáljuk mérlegelni. Ez a Széchenyi-irodalom nem mondható valami bőnek, hacsak azt a néhány írást értjük rajta önmagában, amely külön a Széchenyi-témáról jelent meg nyugaton a százados évforduló alkalmából. A nyugati történetirodalmak más termékeinek idevágó, Széchenyire vonatkozó részleteivel kiegészítve azonban már többet nyújt. Ilyen együttesben már jobban kirajzolódnak azon főbb tendenciák körvonalai, amelyeket egy-egy állásfoglalás tulajdonképpen képvisel. Nein a mai polgári történetírás általános jellemzőire gondolunk itt, hanem konkréten egyes, a kelet-középeurópai nemzeti mozgalmak és a Habsburg-monarchia megítélésében jelentkező irányokra. Úgy gondoljuk, hogy elsősorban ezek szempontjából kell figyelembe vennünk a külföldre került, ma ott élő néhány magyar szerző írásait is. Talán akad, aki első pillanatra nem lát bennük mást, mint a magyar polgári történetírás folytatódását, messzire került, késői hajtását odakint, olyan mondanivalóval, amely még többé-kevésbé ismerős idősebb történész-nemzedékünk tagjai előtt, de alighanem magános szóként hangzik el a 1 Károlyi Árpád : Gr. Széchenyi István döblingi irodalmi hagyatéka. I. Bpest. 1921. 18*
