Századok – 1962
Történeti irodalom - Balázs Béla: Népmozgalom és nemzeti bizottságok (1945–1946) (Ism. Ságvári Ágnes) 270
272 TÖRTÉNETI IRODALOM 272 munkásmilicia és egyéb elnevezésekkel szerveződött — a szétvert fasiszta apparátus romjain — a dolgozók képviseletében jött létre. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjai az iij államiság letéteményeseiként a nemzeti bizottságok megbízólevelével foglalták el helyüket a fiatal népi hatalom első törvényhozó testületében. Az intézkedések jellege mind azt mutatta, hogy a nemzeti bizottságok képviselői az ország gazdáiként vállalták a helyreállítás terheit és a felelősség vállalásával együtt a hatalom birtokosaiként döntöttek. Külön hely illeti meg a nemzeti bizottságok történetében a budapesti nemzeti bizottságot. Történelmi szerepót meghatározza, hogy az ország fővárosában jött létre olyan körülmények között, amikor hazánk e természetes központja a háború következtében el volt vágva az ország többi részétől. Itt tömörült a magyar munkásosztály többsége, köztük a forradalmi munkásmozgalom legöntudatosabb része. A budapesti nemzeti bizottság, még inkább mint a vidékiek, a hatalom birtokosakónt vette kezébe a főváros ügyeinek intézését. Sőt mi több, országos funkciókat is betöltött. Balázs Béla érdeme, hogy ráirányítja a figyelmet (63 — 72. 1.) a budapesti nemzeti bizottságokra. A korszak művelői idáig igen keveset foglalkoztak velük. Érdekes és izgalmas olvasmány a budapesti nemzeti bizottság határozatainak felsorolása, de nem ad képet azokról a nagy politikai harcokról, amelyekkel a budapesti munkásság súlyának megfelelően részt kért a társadalmi átalakulás irányításából. Ez további elemzést igényel. A népi demokratikus forradalom fejlődését segítette elő továbbá az az éberség, amellyel a budapesti munkásság figyelemmel kísérte a fasizmus elleni harc alakulását. Itt jött létre az országban elsőnek a népbíróság; erről a szerző is megemlékezik. A népbírósági törvény szigorításáért indított akciók, az igazolási eljárások budapesti kezdeményezése és végrehajtásának kezdeti sikerei, az üzemi bizottságokról szóló fővárosi rendelet megalkotása és az üzemi bizottságok rendszerének kiterjesztése mind a budapesti munkásság, a budapesti kommunisták nevéhez fűződik. A budapesti nemzeti bizottság a forradalmi munkástömegek támogatását élvezve segítette, kiegészítette, ós ha kellett, előbbre vitte a kormány tevékenységét. További kutatások feladata a jövőben a kormány és a népi szervek viszonyának vizsgálata, mert ezek jelzik a koalíción belüli küzdelmek osztályjellegét, és azt, hogy e harcok kimenetelét a dolgozó tömegek döntötték el. Joggal állapítja meg Balázs Béla, hogy a felszabadulás utáni első időszakban életrehívott népi szervek formái különböztek ugyan egymástól, ,,de közös sajátosságuk az volt, hogy forradalmi szervek is voltak" (27. 1.). A monográfia legmeggyőzőbb és legszínesebb része az, amelyik a népgyülóseket és az ott választott intézmények forradalmi munkamódszerét ábrázolja (27 — 43. 1.). Rendszerezve a gyűjtött anyagot, megállapíthatjuk, hogy a nemzeti bizottságok alakulása mind-mind a Horthy-fasizmus évtizedeiben elfojtott demokratizmus megnyilvánulása volt. Ez megcáfolja mindazokat a burzsoá rágalmakat, amelyek népi rendszerünket a demokratizmus elfojtásával vádolják. Több volt ez már első naptól kezdve is, mint bármely törvényekkel körülbástyázott polgári parlamentarizmus. Azok a nehézségek, amelyek tapasztalatlanságból vagy az osztályellenség támadásából eredtek (40— 42. 1.), csak kiegészítik a baloldal célratöréséről ÓS forradalmi lendületéről alkotott képet, nem csökkentik, ellenkezőleg, növelik a baloldal érdemét. E szervek munkamódszere is mély demokratizmusról tanúskodik: a panasznapok bevezetése, az emberek ügyes-bajos ügyeinek késedelem nélküli rendezése és az ezt követő gyors igazságtevés (119—120. 1.) csakúgy, mint a közmunkák rendszerének bevezetése, következetes végrehajtásuk és a nemzeti bizottságok gyakorlatában bevezetett rendszeres beszámolási kötelezettség is. A termelés megindítását is, a mezőgazdaságban és a helyiiparban egyaránt a tőkések ós földbirtokosok rovására kezdték meg, amikor sorra került a termelőeszközök öntevékeny elosztása, a munkásszövetkezetek létrehozása és a közösség ellen vétők, a szabotálók megrendszabályozása (153—159. és 129—136. 1.). Határozataik sorsa azonban mindig szorosan összefonódott az országos politikával, része volt az osztályharcnak. Nem tudtak azonban a nemzeti bizottságok eredményt elérni a központi irányítást igénylő területeken (áruelosztás, ármegállapítás, gyárak tulajdonbavétele), mert a központi hatalomban a munkásbefolyás mértékéért még harc folyt, és mert e szervek mindvégig alapvetően helyi jellegűek maradtak. S itt térünk rá a nemzeti bizottságok történelmi útjának fő kérdésére: milyen helyet foglaltak el a felszabadult Magyarország közéletében; a forradalmi átalakulásért vívott osztályharcban miként, milyen hely illeti meg a nemzeti bizottságokat?
