Századok – 1962

Történeti irodalom - Balázs Béla: Népmozgalom és nemzeti bizottságok (1945–1946) (Ism. Ságvári Ágnes) 270

270 TÖRTÉNETI IRODALOM 270 48 millió q, 1918-ban 43 millió q volt.) A honvédő háború miatt pedig az egyik legnagyobb szónmedencénk, a salgótarjáni, hosszú ideig hadműveleti terület is volt, a bányászok részvételével. A fentiek kihatása megmutatkozott a Budapestre szállított szén mennyiségének alakulásában is. Amíg 1918-ban július 5-ig 1 160 000 tonna szenet hoztak a fővárosba, addig 1919-ben ugyanabban a periódusban mindössze 620 000 tonna, azaz az 1918-as felhozatalnak 53,4%-a jött a fővárosba. A széntermelés ilyen arányú csökkenése következtében egy sor iparágban a szónszállítástól függően lehetett csak termelni. E katasztrofális fűtöanyaghelyzeten a gyárak fűtőanyag ellátása nagyarányú átszervezésével, gyárösszevonásokkal ós ésszerű szóngazdálkodással próbált segíteni a tanácskormány. Azok az üzemek, ahol még volt némi nyersanyag, sokszor féltek felhasználni azt, mert pótlására semmi biztosítók nem volt. A kapitalista hajcsárrendszer megszűnésével, az akkordbérezés eltörlésével elkerülhetetlen volt a munkafegyelem átmeneti lazulása. A szocialista munkafegyelem a proletariátus hatalomátvétele után, egyik napról a másikra nem alakulhatott ki. Fentiek miatt az üzemek többségében még lejjebb szállt a termelés színvonala. Adós marad azonban a szerző annak bemutatásával, hogy végül is az ipari termelés hogyan alakult a Tanácsköztársaság alatt. Hogy a munka e várakozásunkat nem elégíti ki, az egyrészt memoár jellegéből, másrészt abból adódik, hogy a szerző csupán a termelés szervezése bemutatásának igényével lépett fel. Hevesi Gyula könyve ugyanis nem az üzemi levéltári állagok átnézésével, szóleskörű adatgyűjtésen alapuló munka, hanem visszaemlékezés — elsősorban saját tevékenységének megírása —, melyet Wernernó anyaggyűjtése egészít ki. A szerző azonban a tanácskormány ipari termelést szervező ós irányító tevékenységének kifejtésével is igen fontos feladatot oldott meg, s könyve ezért is igen hasznos. Látnunk kell azonban, hogy a Tanácsköztársaság iparpolitikájának megírásához, az ipari termelés diktatúra alatti feldolgozásához, a vonatkozó gazdag vidéki és budapesti üzemi levéltári iratok, valamint a Tanácsköztársaság termelőbiztosai ellen a diktatúra bukása után lefolytatott peranyagok — többéves módszeres kutatómunkát igénylő — feltárásán keresztül vezet az út. E munka elvégzését máris egyengeti egy-egy üzem Tanácsköztársaság alatti termelésének alakulásáról íródott néhány figyelemreméltó tanulmány. Még egyszer hangsúlyozzuk azonban, hogy a szerző így is figyelemreméltó, szükséges munkát végzett. Bár követnék példáját 1919 még élő tanúi és részesei emlékirataik sajtó alá rendezésével. MÉSZÁROS KÁROLY BALÁZS BÉLA: NÉPMOZGALOM ÉS NEMZETI BIZOTTSÁGOK (1915—1946) (Budapest, Kossuth Kiadó. 1961. 231 1.) Méltó emléket állított Balázs Bélának a Magyar Tudományos Akadémia Történet -tudományi Intézete, amikor kiadta a tragikus hirtelenséggel elhunyt kommunista történész kéziratát. Bár a munka még sok szempontból nyers, a tárgy időszerűsége, a gyűjtött anyag gazdagsága megkövetelte a közlést. A szerző munkatársa, Lackó Miklós megtisztelő kötelességet teljesített, amikor sajtó alá rendezte e művet. A munka nem befejezett egész ugyan, a népi demokratikus korszak történetét tárgyaló történetírásunknak, mégis nagy szolgálatot tett. Miért annyira időszerű mondanivalója? Mindenekelőtt azért, mert a szerző keresi és a mindennapi élet gazdag áradásában mutatja meg a dolgozó tömegek történelemformáló erejét. Míg előző: ,,A középrétegek szerepe társadalmunk fejlődésében" című művében a magyar társadalom retrográd erőinek történelmi múltját kutatta, itt megkísérli, hogy megelevenítse azokat a forradalmi erőket, amelyek a „háború szülte válság összes súlyos terheit a vállukra vették és azokat az adott viszonyok között a lehető legjobb, legbölcsebb. . . ugyanakkor új módon oldották meg az egész nép demokratikus törekvéseinek megfelelően" (27. 1.). Balázs Béla helyesen választja kutatásainak területéül a nemzeti bizottságokat. Ezek a felszabadulás eredményeként jöttek létre ós az ezzel párhuzamosan feltörő nagy népmozgalom időben leghamarabb kialakult szervei voltak. Á nemzeti bizottságok nagy erővel fejezték ki a dolgozó nép igényét a hatalom gyakorlására és ezt határozatok, követelések, tettek formájába öntötték. Nagy érdeme Balázs Béla tanulmányának, hogy teljesítette a maga elé tűzött feladatot; e szerint az írott anyagon kívül élő forrásokat, más szóval az események cselekvő résztvevőinek visszaemlékezéseit is felhasználja mun-