Századok – 1962

Történeti irodalom - Sarlós Béla: Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc büntetőjoga (Ism. Both Ödön) 261

TÖRTÉNETI IRODALOM 261 hadvezéri akaratnak, mint az akár a rendelkezésre álló adatokból, akár a helyzet általános megítéléséből következtethető volna. Főként a Kassa elfoglalását követő 1604 novemberi harci események vonatkozásában támadhat jogos kétely az irányítás olymérvű tudatosságát illetően, ahogyan az a szerző ábrázolásából kibontakozik (87. 1.). Kétségesnek tartjuk például, vajon lehet-e egyáltalán a felkelés e korai időszakában a ,,fő támadási irány" meghatározásáról beszélni, vagy Bocskainak az excentrikus támadási forma célszerűségének felismerését tulajdonítani. Felvetődik ugyanis a kérdés: vajon nem éppen a felkelés terjedésének spontán voltát, Bocskai fellépésének abban megnyilvánuló elementáris tömegvisszhangját homályosítjuk-e el, ha a tudatos szervező-irányító elemet ennyire előtérbe állítjuk? — Ahhoz képest viszont, hogy tárgyi bizonyító anyagot a szerző maga sem tud álláspontja alátámasztására felvonultatni, a korábbi hadtörtónetírókkal folytatott vitáját, egyes megfogalmazásaiban, itt is és másutt is, túlzottan kategorikusnak érezzük. A monográfia jegyzetanyaga imponálóan gazdag, de bizonyos kritikai reflexiókat ezzel kapcsolatban sem hallgathatunk el. Jónéhány jegyzetnél ugyanis indokolatlanul felduzzasztottnak tartjuk a hivatkozási anyagot. Egyes forrásmegjelölések csak egészen laza kapcsolatban állnak a megfelelő szövegrészekkel, sőt előfordul az is, hogy semmilyen tartalmi vonatkozást nem lehet kimutatni közöttük. Az idézetek nem minden alkalommal pontosak, s találkozunk olyan esettel is, ahol a rövidítés pontatlan feloldása módosítja is a szöveg értelmét (a 232. 1. 35. sz. jegyzetében pl. a „kegyelmedóknek" szó helyes feloldása „kegyelmednek" !). A tudományosság követelményének inkább megfelelt volna, ha latin nyelvű kiadott források esetében a szerző az eredeti szöveget és nem magyar fordításukat idézi. Itt kell végül szóvá tennünk azt is, hogy a szövegben, sajnos, bosszantó sajtóhibák maradtak, melyek néhány esetben — pl. bibliográfiai utalásoknál — félrevezethetik a rájuk hagyatkozó olvasót. Megjegyezzük még, hogy a kiadvány katonai-hadtörténelmi jellegére való tekintettel, indokolt lett volna a szöveg mellé csatolt vázlatokat nagyobb alakban és több színű megoldással kidolgozni. A különböző hadjáratok részleteiben való elmélyedést elősegítette volna az is, ha a szerző esetenként taktikai vázlatokat is mellékelt volna egyes ütközetek leírásához. Ez utóbbi megjegyzések azonban már inkább csak a feldolgozás „szépséghibáira" utalnak. Ami a monográfia „mesterségbeli" oldalát illeti, ismételten hangsúlyozni kívánjuk, hogy a szerző igen alapos és körültekintő műhelymunkát végzett. Meggyőződésünk, hogy műve hosszú ideig a Bocskai-felkelés sokat forgatott, nélkülözhetetlen kézikönyve lesz. BENCZÉDI LÁSZLÓ SARLÓS BÉLA: AZ 1848/49-ES FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC BÜNTETŐJOGA (Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. 1959. 368 1.) Nehéz feladat megoldására vállalkozott Sarlós Béla, amikor a sajnálatosan elhanyagolt magyar büntetőjogtörténet területéről választotta témáját. Anyaggyűjtése és szövegező munkája során minduntalan akadályok tornyosultak eléje, mert hiszen napjainkig jórészt hiányoztak az előmunkálatok. Nemcsak választott korszakának büntetőjogtörténete volt ismeretlen, hanem nagyban egészben az előző századoké is. Néhány kivételtől eltekintve alig akadt ugyanis a múltban olyan jogtörténészünk, aki fáradozásainak rendkívüli nagyságához mérve kevés eredménnyel ós szerény elismeréssel kecsegtető munkával büntetőjogtörténeti téma kidolgozására szánta volna el magát. Sarlós Béla kötete a bevezetésen kívül öt részt és egy függeléket foglal magába. Az I. rész a forradalom büntetőjogát taglalja a márciusi forradalom győzelmétől a Batthyány-kormány politikájának teljes csődjóig, a II. a Honvédelmi Bizottmány korának büntetőjogát dolgozza fel, a III. a Szemere-kormány időszakáét ismerteti, a IV. 1848/49 katonai büntetőjogát vázolja, és végül az V. röviden móltatja a forradalom és szabadságharc büntetőjogának jelentőségét. Általános jellegű megjegyzésünk elöljáróban csak egy lenne, amely bizonyos mértókig perbe száll a szerző által választott korszakfelosztás indokoltságával is. Helytállóan állapítja meg Sarlós Béla műve bevezetésében, hogy „a forradalom büntetőjogának