Századok – 1962
Történeti irodalom - Nagy László: A Bocskai szabadságharc katonai története (Ism. Benczédi László) 257
TÖRTÉNETI IRODALOM 257 leírása is. A méret, a díszes kezdőbetű, a pecsételés módjának feltüntetése (részben már Szentpétery is így kívánta megváltoztatni regesztáit) nagy lépéssel hozta közelebb az eddigi, az általános európai színvonaltól ezen a téren elmaradó diplomatikánkat. A felsorolt újítások ós változtatások, Borsa jó érzékkel végrehajtott korszerűsítése nagy önfegyelemről tesz tanúságot, s eredménye egy tartalmában bővített és javított regeszta-sorozat, amely azonban nem bontja meg a kötetek közt elengedhetetlenül szükséges összhangot. Tartalmilag IV. László oklevelei bőven adtak lehetőséget nemcsak eddig publikálatlan oklevelek teljes szövegben való közlésére, hanem kritikai mimkára is. A szertelenségre hajló, szándékát oly sokszor megváltoztató, felnőtt korában az olygarcha pártok közt hánykolódó és nomadizáló királynak nem lehetett megállapodott kancelláriája sem. Méltóságsorai, datálásai és egyéb hibái bőven adtak alkalmat a hyper -kritikus álláspontot képviselő Karácsonyi Jánosnak arra, hogy okleveleinek tekintélyes részét hamisítványnak minősítse. A túlzó álláspont ellen Szentpétery által megindított harcot Borsa a tanítvány egyetértésével folytatja a kötet második felében. E munkája közben éppen IV. László kancelláriájával kapcsolatban szerzett tapasztalatai remélhetőleg összefoglaló értékelésben is napvilágot láthatnak majd. Az Akadémiai Kiadó a kötet külső kiállításában igyekezett az előző kötetekéhez a lehető legjobban alkalmazkodni, és a tipográfiai nehézségek ellenére is ízléses kötetet jelentetett meg. Az olvasó legfeljebb azt kérdezheti a Kiadótól: végleges a forráskiadványokat kísérő gyászfekete kötés? FÜGEDI ERIK NAGY LÁSZLÓ: A BOCSKAI SZABADSÁGHARC KATONAI TÖRTÉNETE (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1961. 384 1.) Sok évi elmélyült kutatómunka eredményeként a közelmúltban könyvalakban is megjelent Nagy László ,,A Bocskai szabadságharc katonai története" című kandidátusi disszertációja. A könyv, egészében véve, örvendetes jele a Hadtörténelmi Intézetben folyó tudományos munkálatok eredményességének, az eseményekben és problémákban oly gazdag magyar hadtörténelem előrehaladó feltárásának. A kötet megjelenése messzemenő segítséget nyújt a korszak valamennyi kutatójának. Nagy László monográfiájának legfőbb érdemét abban látjuk, hogy széleskörű levéltári kutatások alapján minden eddiginél részletesebb és megbízhatóbb képet ad a Bocskai-szabadságharc lefolyásáról, az 1604—1606-os évek sokrétű eseménytörténetéről. Az Eszterházy-, a Batthyány-, a Thurzó-, valamint más családi levéltárak, továbbá a Pozsonyi és a Szepesi Kamara különböző állagainak eddig feltáratlan anyaga alapján, illetve a levéltári források, a korabeli krónikák és a különböző iratkiadások adatainak példaszerűen gondos egybevetésével a szerző nemcsak a szabadságharc több, eddig ismeretlen részletére derít fényt, de számos ponton korrigálja is a Bocskai szabadságharcról szóló korábbi feldolgozások állításait. Így a monográfia jelentős eredményeként könyvelhetjük el a szabadságharc kitörését megelőző hetek és hónapok újszerű ábrázolását, ti. a Bethlen Gábor vezette törökföldi bújdosók, a porta és Bocskai között szövődő kapcsolatok bemutatását, mely az Eszterházy-levéltár Repositoriumának a Hadtörténelmi Közlemények 1956. számában a szerző által már közzétett levelezési anyagán alapszik, s cáfolhatatlanul bizonyítja Bocskai Bécs ellen fordulásának érlelődő elhatározását — már jóval Belgiojoso fellépése előtt. Ugyancsak fontos az a korrekció is, amelyre kutatásai során Nagy László a török részéről Bocskainak felajánlott korona kérdésében jutott. Kutatásai bebizonyították, hogy az 1605 novemberi ismeretes pesti koronázási jelenetre nem előzmények nélkül került sor: az 1605-ös tavaszi győzelmek idején maga a fejedelem utasította portai követeit, hogy számára a portától királyi koronát szerezzenek. A pesti találkozáskor azonban Bocskai már nem ismerte el a Lala Mohammed nagyvezértől kapott korona felségjogát, s azt csupán ajándékként fogadta el, nem pedig uralkodói jelvényként. A szerző kellő mértéktartást tanúsít, amikor a fejedelem tavaszi és őszi elhatározása közötti ellentmondás magyarázatát — a lehetséges okok számbavétele mellett — végül is nyitva hagyja. A Bocskai-szabadságharc történetének sok más részletét idézhetnénk, melynek ábrázolásában Nagy László eddigi feldolgozásainknál jóval teljesebb és hitelesebb képet 17 Századok
