Századok – 1962

Vita - A Történettudományi Bizottság vitája a dualizmus kora történetének egyes kérdéseiről (I. rész) 206

225 A TÖRTÉNETTUDOMÁNYI BIZOTTSÁG VITi.7A a Habsburg-hatalom válságának a kiegyezés révén történt elodázása folytán csak akkor láthattak nemzeti kérdéseik tulajdonképpeni megoldásához, amikor Németország már egységes, agresszív imperialista hatalommá vált, és a Drang nach Osten céljainak megvalósítása szempontjából páratlan előnyökhöz jutott e késedelem által, és vele szoros összefüggésben azáltal, hogy a kiegyezés az uralkodó nemzet kétes dicsőségét, de minden felelősségét és következményét az osztrák-németek mellett a magyar nemzetre is rásúlyosítva, minden addiginál mélyebbre verte az ellentétek ékét a monarchiabeli nemzetek közé. Az elodázás káros következményeivel szemben szokás a kiegyezésnek a gazdasági és társadalmi fejlődésre gyakorolt pozitív ós a politikai fejlődés nagyobb lehetőségeit megteremtő szerepét hangoztatni. Egyetértek ezzel a megállapítással, ha a kép teljessége kedvéért szükségesnek is látom röviden megemlíteni — röviden, hiszen Hanák Péter referátuma ezeket a kérdéseket csak részben vonta a közvetlen vitába —, hogy a kiegyezésnek ezeket a mozzanatait csak nagyonis részleges és viszonylagos, a súlyos negatívumokat semmiképpen sem egyensúlyozó pozitívumként indokolt tárgyalni. Hadd hivatkozzam itt nem egy más típusú fejlődés eshetőségeire, mert a referátummal ellentétben a feltételezések „volna" jelszóra mozduló légióit válaszomban egyáltalában nem kívánom csatasorba szólítani, hanem néhány konkrétumra. A kiegyezés után mutatkozó kétségtelen, általam is elismert gazdasági fellendülésben nagyobb szerepe volt — megítélésem szerint —, mint azt az egyetemi tankönyv szövege és gazdaságtörténeti irodalmunk jónéhány alkotása hangoztatja, a tőkés termelés feltételeit megteremtő 1848-as polgári forradalomnak és az abszolutizmuskori gazdasági fejlődésnek. Nem kevéssé éppen az abszolutizmus korában jöttek létre a tőkés termelésnek azok a feltótelei a mezőgazdaságban, amelyek a kiegyezéstől nagyon is áttételesen és viszonylag kis mértékben befolyásoltan, mégis az ok és okozat időbeli egymásutánjának a rendjében persze a kiegyezés után mutatták legerőteljesebben hatásukat. A tőkés termelés feltételeinek a kialakulása a mezőgazdaságban, a páratlan arányú és kihasználásának kedvező lehetőségeit nyújtó gabona-konjunktúra a pénztőkék olyan arányú felhalmozását teremtette meg magában az agrártermelésben, de méginkább az agrárkereskedelemben már 1867 előtt, amely a gazdasági fejlődés lendületének a kiegyezés utáni fokozódása megítélésében még nem jutott — nézetem szerint — megérdemelt méltányláshoz. Nagyobb figyelmet érdemelne az 1867 előtti osztrák tőkebehozatal kérdése — nem elsősorban az ausztriai eredetű ipari tőkések áttelepülésének vagy át nem településének sokat vitatott problémája —, sokkal inkább a kapitalista hitelügyletek, amelyeknek méretei indokoltan gondolkoztatják el a kutatót, vajon nem becsüite-e túl történetírásunk a tőkebehozatal 1867 után kétségtelenül bekövetkező ugrását. A kiegyezésnek az 1867 utáni gazdasági fellendülésre gyakorolt. kétségtelen hatása túlbecsüléséhez az említettek mellett hozzájárulhatott egy sajátos kontraszt jelenség is, az ti., hogy a század két legnagyobb természeti csapása, az 1863-as aszály utókövetkezményeivel együtt és az 1866. évi páratlan tavaszi fagy után, hosszú évek óta az első jó termést 1867-ben, rekordtermést pedig 1868-ban takarítottak be. Es végül a kiegyezést közvetlenül követő évek gazdasági fejlődésének bizonyosfokú túlbecsüléséről szólva, hadd emlékeztessek arra, hogy ezekben az években tetőzött Európaszerte a kapitalista termelési ciklus konjunktúra-szakasza, melynek hazai szintjét minden bizonnyal megemelte a kiegyezés hatása, de amelynek érvényesülése mégis eldöntőbb jelentőségű objektív tényezőkön alapult. Indokoltnak látom tehát azt, hogy a kiegyezés pozitív hatását az 1867-et közvetlenül követő gazdasági fejlődésre a jelenleg szokásosnál szerényebbnek jellemezzük, míg mértékére a gazdaságtörténeti kutatás a kiegyezést megelőző ós követő viszonyok részletes vizsgálata révén a jelenleginél pontosabb megközelítés lehetőségét nem nyújtja. Bonyolult és bizonytalanító tényezőkkel, még a jelenleginél sokkal szélesebb anyagfeltárás esetén is terhelt marad a megvalósult dualista államrendszer hatása a kapitalizmus hazai fejlődésére. Ismét nincs szükség más történelmi lehetőségek ,,volná"-inak idézgetésére ahhoz, hogy megállapíthassuk — marxista gazdaságtörténetírásunk eredményeivel nagyon is összehangzóan — : a dualizmus-kori fejlődés hazai gazdasági szerkezetünk öröklött aránytalanságait ós torzulásait nagyrészt fenntartotta, sőt részben fokozta, számottevő feudális elemet konzervált, gazdasági és társadalmi konzekvenciáit is tekintve az európai kapitalista fejlődés változatainak egyik legrosszabbikát járatta meg népünkkel. Ha a Habsburg-birodalom válságának kiegyezés általi elodázása igenlésére a hazai gazdasági és vele szorosan egybekapcsolódó társadalmi féjlődés szempontjából nagyon is viszonylagos és korlátozott indokokat találhattam csupán, még ennél is negatívabb a kép politikai vonatkozásban. A legfontosabb mozzanatról, a kiegyezésnek a birodalmon belüli nemzeti ellentétekre való végzetes hatásáról már szóltam, most hadd emlékeztessek arra, hogy a dualista rendszer veleszületett tulajdonságainál és gyengeségénél fogva, liberális megalkotóinak minden esetleges szubjektív jószándéka ellenére rászorult a pol-15 Századok