Századok – 1962

Vita - A Történettudományi Bizottság vitája a dualizmus kora történetének egyes kérdéseiről (I. rész) 206

223 A TÖRTÉNETTUDOMÁNYI BIZOTTSÁG VITi.7A Ez a kétlelkűség a dzsentri objektív helyzetéből, egyrészt a nagybirtokos-nagytőkés államtól függő, kitartott parazita létéből, másrészt az efajta létével szemben táplált elégedetlenségéből, önálló igényeiből, „restaurációs" törekvéseiből következett. Kétlelkűsége, gazdag múltja, szegény jelene és bizonytalan jövője magyarázza sajátos politikai, közvéleményformáló szerepót. A dzsentri nemcsak a Jankovich-Bésán féle uradalmak, a Lőwensohn-féle nagybérletek „ispánjaként", nemcsak a „bankosok" rendőreként, nemcsak a dualista állam kiszolgálójaként, országgyűlési képviselőjeként tevékenykedett, hanem a kapitalista „bűnök" sárkányölő lovagjaként, az agrárérdekű reformok híveként, a magyar „nemzeti eszme", az „intranzigens" függetlenségi gondolat bajnokaként is tüntette fel magát, s előbbi szerepét is az utóbbival takargatta-magyarázgatta. Sőt, ha a magyar nacionalista uralom alaperejét a nagybirtok és nagytőke gazdasági hatalma, államhatalma adta is, konzervatív-soviniszta ideológiájának uralkodó formáját a dzsentri termelte ki, képviselte és terjesztette. Az uralkodó osztályok államhatalmi elmyomásához ő szolgáltatta — legtöbbször éppen ellenzéki funkciójában — a nacionalizmus terrorját. S ebben a minőségében ugyancsak nem lebecsülhető módon járult hozzá a középrétegek befolyásolásához, a polgári-demokratikus küzdelemtől való eltérítéséhez, a demokratikus és szocialista mozgalmak elnyomásához: a rendszer fenntartásához. E gondolatmenet, tudom, vázlatos, és a kiterjedt problémakörnek csak töredékét öleli fel. Annyit megalapozottnak vélek, hogy a jobbmódú és a süllyedő középbirtokosokból, lecsúszott nemesi hivatalnokokból, értelmiségiekből a múlt század végére formálódott Iii a dzsentri, mint különálló osztály, mint a heterogén, szétforgácsolt, hagyományokkal ós önálló tudattal nem rendelkező magyar „középosztály" egyetlen kompakt, szilárd eleme, gerince, élet- és tudatformájának alakítója, mércéje. A dzsentri objektív létfeltételei, helyzete és kettős szerepe következtében a magyar „középosztály" társadalmiideológiai fejlődése erősen eltért mind a nyugati polgári, mind a balkáni paraszti-polgári, mind az orosz „középosztály" fejlődésétől, és a németéhez, lengyeléhez, románéhoz állt közelebb. A középbirtokos nemesség lesüllyedése, a dzsentri kiformálódása, összetétele, társadalmi ós politikai elhelyezkedése, a középrétegek közt való szerteágazása, befolyásának eszközei ós mértéke, a „középosztály" többi alkotóelemeinek alakulása, viszonya a dzsentrihez és sok más — még fel sem mért — probléma nagyon sok kutatást, és elsősorban kutatást, történészek kollektívájának tervszerű együttműködését igényli. E munkálatok hiányában az itt felvetett problémák sokáig csak problémák maradnak. A megoldatlan és jelenlegi ismereteink alapján megoldhatatlan problémák miatt lezárt gondolatsorunk egy konklúziót talán még megenged, talán meg is kíván: a „dzsentroid" jellegű „középosztály" jóval nagyobb és végzetesebb szerepet játszott a magyar társadalom ós történelem alakulásában, mint ahogy azt eddig megmértük és megmutattuk. Szabad György hozzászólása Messzemenően egyetértek Hanák Péter referátumának azzal a megállapításával, hogy a dualizmus vitás kérdéseinek megoldása és így a kiegyezés értékelése is széleskörű anyagfeltáráson alapuló monográfiák sorát igényli. Az 1861. évi országgyűlés és előzményeinek témakörén dolgozva, magam is marxista történetírásunk ez irányú erőfeszítéseihez kívánok hozzájárulni a nem is nagyon távoli jövőben. Ugyanakkor indokoltnak látom az MTA Történettudományi Bizottságának azt az elhatározását, hogy vitára bocsátja a dualizmus korának néhány fontos történeti kérdését még a problematika teljesebb átlátását lehetővé tevő monografikus munkálatok lezárulása előtt, çiert remélhetőleg e vita előnyösen hat vissza majd az álláspontok tisztázottabbá tételével a tudományos kutatásra, és eredményeivel segít valamennyiünket a legfőbb feladatunkban, népünk helyes történeti tudatának kialakításában. A kérdés, amihez szólni kívánok, a kiegyezés értékelésének alapkérdése és csak ezzel összefüggésben néhány további mozzanat. Nyilván érthető ez, hiszen egyfelől Ilanák Péter engem jelölt meg egy, a „történészeink többsége" által elfogadott kiegyezésértékelós „ellenálláspontjának" híveként, másfelől magára vállalta azt a nem is könnyű feladatot, hogy álláspontomat bemutassa, magyarázza, sőt még elnevezést is kerítsen számára ,,neokossuthi"-nak címezve. Nem volt könnyű dolga, hiszen álláspontomat fragmentumokból, ill. népszerűsítő írásokból kellett összeszedegetnie. Elsősorban a következők állhattak rendelkezésére: „Deák Ferenc politikai útja" címen 1955-ben készített és tanszéki keretben vitát keltett téziseim, 1957-ben az abszolutizmus korával foglalkozó egyetemi tankönyv hivatalos bírálójaként tett néhány megjegyzésem, folyó évben az Etudes historiques-ban megjelent s általa idézett tanulmányom, a Risorgimento évfordulón elhangzott előadásom több utalása, valamint Taylor professzorral, egyetemi elő-