Századok – 1962

Tanulmányok - Révész Imre: Comenius unokája 1

14 RÉVÉSZ IMIÎE ismert Teleki Mihály fiával), aki a választófejedelem vendégeként tanulás és tapasztalás végett tartózkodik Berlinben. Ennek előadja, hogy ő többekkel együtt egy nagy tudományos terv megvalósításán munkálkodik: meg akarják írni a magyar, az erdélyi és a szláv egyházak történetét. Л magyar kereszténység és reformáció történetéről azonban egyáltalán nincsenek még pontos, adatszerű értesülései — Teleki tanácsát kéri, kihez forduljon. Ez ajánlotta aztán neki Payai Páriz Ferenc és Enyedi István nagyenyedi kollégiumi professzorokat. Jablonski erre 1696 júliusában mindkettejüknek levelet írt. Amannak, a már akkor nagynevű orvosnak, nyelvésznek, ájtatossági és egyháztörténelmi írónak (akinek 1680-ban már megjelent iövicl latin nyelvű magyar ref. egyháztörténelmi munkáját, a „Rudus Redivivum"-ot Jablonski ekkor még, úgy látszik, nem ismerte) rövidebb buzdító levelet küldött: gondoljon, biztatta, a Lukács evangélista példájára, az is orvos volt, és lám, mégis milyen kitűnően megírta a nevéről elnevezett evangéliumot és az Apostolok Cselekedeteit ! Emennek, a szerényebb tehetségű és munkásságú Enyedinek pedig terjedelmesen kifejtette: jól tudja ő, hogy a magyarság eredete és nyelve szerint különbözik a szlávoktól, de körül van azokkal véve és a legszorosabb összeköttetésben van és kell, hogy legyen velük, hiszen például a lengyel és a magyar nemzet kölcsönösen adott egymásnak királyokat, „ut adeo nefas videatur a Sclavonica história vos Slavis undique cinctos ipsamque Sclavoniam tenentes divellere". Különben is, szlávok és magyarok egyazon keresztény evangéliumi egyház tagjai, együtt világosíttattak meg a reformációban, együtt szenvedtek a hitért, illő, hogy együtt szerepeljenek a történelem évkönyveiben. Együtt lettek részben áldozatai az antitrinitárius „konkolyhintésnek" is ! (A szentháromságtan ellenzőire Jablonski dogmatikai toleranciája már nem terjedt ki — ebben is anglikán példát követett.) Otrokocsi Fór is Ferencnek — mondja tovább — még protestáns korában írt „Origines Hungaricae" c. művét (1693) ismeri ugyan, de nem tudja, inegírta-é a röviddel azután katolizált szerző az e műve előszavában megígért magyar egyháztörténelmi művét is.5 Végül Jablonski fölvázolja a társas mű egész tervezetét, és Enyediék döntésére bízza, lcülön jelenjék-é meg az általuk megírandó magyar rész, vagy pedig a „História Sclavonica" II. köteteként, „História Ecclesiarum Hungaricarum Transylvanicarum et Sclavonicarum (Savum inter et Dravum interceptarum)" címmel (amiből kiderül, hogy Jablónskinak lehettek valami homályos értesülései a drávántúli egykor virágzó protestáns gyülekezetekről, amelyeket azonban már a XVIIÍ. század elején csaknem maradéktalanul elsöpört a kiűzött töiök hódítónak nyomába lépő habsburgi ellenreformáció). Ha Enyediék a művet nem maguk akarják kinyomatni, hanem Jablonskiékra bízzák, ezek nevében Jablonski megígéri, hogy a költségeket is ők fogják viselni. Pápai Páriz még ugyanezen év augusztusában válaszolt Jablónskinak. Köszönete mellett megígérte, hogy a maga egyháztörténelmi gyűjtését rendelkezésére fogja bocsátani. A nagyszabású történetirodalmi terv mégsem valósulhatott meg. Magától Jablonskitól csak kisebb terjedelmű, történetirodálmi s méginkább egyházpolitikai jellegű munkálatok maradtak fenn, főképp az Unitas és a lengyel protestantizmus történetéből, a püspöki successio, a vallásegyesítés kérdéseiről. De a levélváltásnak mégis lett valami maradandó eredménye magyar vonatkozásban. Pápai Páriz kérésére és Jablonski buzgó köz-6 Megírta, már katolikus korában „História ecclesiastiea llungarorum" c. a., de kéziratban maradt, a Kaprinay-gyűjteményben található.