Századok – 1962

Tanulmányok - Révész Imre: Comenius unokája 1

12 В É VÉSZ IМЕЕ Römer sie nicht mehr ein Leib der Kirchen, sondern ein Todten-Aas sind, und wir die Juden, die noch heutigen Tages uns vor Augen schweben, nicht anders ansehen können, als stinckende Maden und Gewürm eines verfaulten Leichnams". Hanem rávette könnyen befolyásolható uralkodóját arra az éppoly vakmerő, mint amilyen oktondi lépésre, hogy a pár évvel azelőtt kelt császári eltiltó paranccsal dacolva s a .császári szövetséges jóindulatát kockáztatva (holott királyi koronáját is elsősorban annak köszönhette !), „tudományos érdekből" újra kiadatta 1711-ben az Eisenmenger gyalázkodó könyvét (még hozzá a székvárosban, Berlinben, amit azzal akartak elég együgyűen eltitkolni, hogy nyomdahelyül Königsberget jelezték !). A kiadás költségeit maga a király viselte. A dolognak közvetlenül semmi komolyabb következménye nem lett a berlini zsidóság megdöbbenésén és átmeneti visszahúzódásán kívül. Azonban a Hohenzollern- és a Habsburg-ház közti kapcsolatok lazulását ez az esemény is elősegítette. Az elvetett beléndekmag pedig 160 esztendő múlva új változatban kelt ki a hírhedt Aug. Rohling-nak (aki katolikus pap, teológiai tanár, végül kanonok volt) „Der,Talmudjude" (1871) с. könyvében, amely nagyrészt az Eisenmenger hazug állításait öltöztette népszerű és „modern" köntösbe, könnyen kezelhető „dokumentációs anyagot" nyújtva minden további antiszemita publicisztika és agitáció számára, el egészen a nácizmusig. V Jablonskit az efféle kétes vagy nem is kétes értékű lépésekre nem annyira a faji vagy felekezeti gyűlölködés vitte rá — ami nem volt alaptermészetében, a neveltetéséből sem következett —, hanem az a föltétlen lojalitás, amellyel uralkodója iránt viseltetètt. Mint prédikátor semmiben sem maradt hátra Bossuet mögött a királyi hatalomnak valóságos istenítésében. „Wenn wir betrachten — hirdette a templomi szószékből —, dass das Ebenbild Gottes am Menschen, mit bestanden in der Herrschafft über die Creaturen, mögen wir sagen, dass zwar alle Menschen Gottes Ebenbild sind, doch mit Unterscheid. Gemeine Menschen sind gleichsam nur wie Bruststücke, Könige und Fürsten aber stellen Gott vor in gantzer Positur und Lebens-Giösse nicht nur das Gesicht im vernünfftigen Wesen, sondern auch Hände und Füsse, in der grossen Gewalt und Macht, welche sie üben: denn Menschen zwar beherrschen die Thiere, .Fürsten aber beherrschen die Menschen." A gyorsan fejlődő porosz királyi abszolutizmusnak ennél — és Jablonski egyéb hasonló megnyilatkozásainál — különb ideológiai támaszt vallásos oldalon keresve sem lehetett volna találni. Az egykor üldözött és bujdosó szabadegyházból kinőtt udvari prédikátor-püspök már nem érte be azzal, amit elvégre az Unitas megelőző nemzedékeinek vezető alakjai, maga Comenius is, kénytelenek voltak időnként a rájuk bízott szegény exulans-nyáj érdekében elvállalni: hogy uralkodóházak s egyéb világi hatalmasságok pártfogását esetről-esetre kérték és munkájuk fejében elfogadták, olykor az anyagiakra kiterjedően is (lásd pl. Comenius és aRákócziak viszonyát !). Jablonski már egyenesen hozzákötötte a brandenburgiporosz református egyház sorsát s ezzel együtt nagyrészt a porosz és a lengyel sas szárnyai alá húzódott exulans testvérei biztonságát is az abszolút királyi hatalomhoz (természetesen a lutheránus egyházban is megvolt már ekkor egy hasonló folyamat). Ő volt a legerősebb kristályosodási pont abban az érdekes társadalomtörténeti alakulásban, amely — mint legújabban kimutatták — valóságos „Staatsgesellschaft"-ot képviselt, a református király trónjának a