Századok – 1962
Tanulmányok - Mérei Gyula: A „nemzetekfölötti állm” eszméje a nyugat-német és az osztrák burzsoá történetírásban (II. rész) 150
156 MÉBEI GYULA kézikönyv. Ebben Schieder újból megírta: Bismarck azon fáradozott, hogy Németország hegemoniális helyzetét az európai kontinensen „összhangba hozza az európai államok egyensúlyszükségletével. Л Bismarck által kezdeményezett állampolitika segítségével könnyebbnek tűnt a szomszédok aggodalmainak eloszlatása, mint azokból a dinamikus feltételekből kiindulva, amelyeket a nemzetiségi elv rejtett magában."64 így lett Bismarckból Schieder tolla nyomán a szupranacionáíis elv hordozója. A tényeket végképp elhallgatni ő sem tudja, s így kénytelen elismerni Németországnak — mások rovására érvényesülő — hegemóniáját a kontinensen. Bevallja, hogy a német nemzetállam azon az áron jött létre, hogy tartós ellenségeskedés támadt a nyugati szomszéddal, és Bismarck államművészetének sem sikerült áthidalnia a két nemzetet egymástól elválasztó szakadékot — Európa végzetére.65 így mondanak ellent a makacs tények a kiagyalt konstrukciónak és teszik ellentmondásossá Schieder Bismarck-képét, egyben gyengítve a hitelességét. A nyugat-német monopoltőkések érdekeit képviselő tábornokokat sűrűn foglalkoztatják a Szovjetunió elleni preventív háború lehetőségei és esélyei. Egyes történészek kötelességüknek érezték, hogy Bismarck segítségével történetileg igazolják a megelőző háború helyességét. Karl-Ernst Jeismann 1957-ben Bismarck portréjának olyan átalakítására vállalkozott, amelynek eredményeként a vaskancellár — a tényekkel ellentétben — az oroszellenes megelőző háború66 meggyőződéses hívévé lett. Hogy pedig az olvasóban ne támadjanak kétségek abban a tekintetben, kinek van szüksége megelőző háborúra, Jeismann előadja, hogy a XX. században a preventív háború a legyőzött részéről jogosult, ha ez az akció segít elvesztett jogait és igényeit visszaszerezni.®7 És ha valakinek még ezek után is kétségei volnának a nyugat-német történészek szupranacionalizmusa mögött megbúvó agresszív szándékokat illetően, ahhoz szóljanak Rassow már említett, 1958-ban tartott rádióbeszédének a szavai. „A világtörténelem arra tanít bennünket, hogy a legbékésebb évszázad az volt, amelyben a nagyhatalmak állig felfegyverkezve álltak egymással szemben és sakkban tartották egymást: tudniillik a XIX. század."68 A szupranacionáíis állam-koncepció harmadik válfaját Hugo Hantsch művei tükrözik a legpontosabban. Nézeteit még 1953-ban a szerkesztésében megindult Wiener Historische Studien tanulmánysorozat első kötetében foglalta rendszerbe.69 A mű bevezetőjében és utószavában kitűzi a sorozatban elérni kívánt célokat és a megvalósítandó feladatokat, továbbá feltárja az egész koncepció elvi, világnézeti alapjait is. Úgy tűnik, hogy Hantsch e művének tükrében megismerhető a szupranacionáíis állam-koncepció harmadik típusát képviselő valamennyi szerző felfogása. Hantsch szerint ma már nagyjából általánosan elismert tény, hogy az olyan nemzetekfölötti állam felbomlása, mint amilyen az Osztrák—Magyar Monarchia volt, „egész Európát kibillentette egyensúlyából, példátlan szenve-64 Deutsche Geschichte im Überblick. Ein Handbuch herausgegeben von Peter Rassow. 1953. 534. 1. Az 1871—1890-ről szóló fejezetet Schieder írta. — Vö. Engelberg: i. m. 486—487. 1. 66 Rassow: i. m. 534. 1. — Engelberg: uo. 66 Bismarck und Europa. 25. és 39. 1. — Engelberg: uo. 67 Das Problem des Präventivkrieges im europäischen Staatensystem mit besonderem Blick auf die Bismarck-Zeit. München. 1959. 1. s köv. 1. Engelberg : i. h. 490. 1. 68 Idézi Engelberg: i. h. 491. 1. 69 Hugo Hantsch: Die Nationalitätenfrage im alten Österreich. Das Problem der konstruktiven Reichsgestaltung. Wiener Historische Studien. Bd. 1. Wien ó. n. (1953).
