Századok – 1962
Tanulmányok - Berend T. Iván: A stabilizáció megvédése és a tőkekisajátítás „száraz”; államkapitalista útja Magyarországon (1946–47) 98
A STABILIZÁCIÓ MEGVÉDÉSE ÉS A TÖKEKISAJÁTÍTÁS „SZÁKAZ" ÍJTJA 141 követelménye volt a nagybankok államosítása. Ez részben az egész gazdálkodás tervszerű finanszírozása és pénzügyi oldalról történő ellenőrzése, másrészt a bankokhoz tartozó nagyipar révén az állami szektor további nagyarányú növelése szempontjából vált szükségessé. A MKP Gazdasági- és Pénzügyi Bizottsága májusi és júniusi ülésein foglalt állást a bankállamosítás kérdésében, s döntött olyan értelemben, hogy a Nemzeti Bank és a három nagybank államosítása szükséges, viszont ezen túlmenő államosítás egyelőre felesleges. ,,.. .a hitelszervezet államosításának mértékét — szögezték le — a terv követelményei szabják meg. .." Ezen üléseken azt is elhatározták, hogy a bankállamosításnak csak a belföldi kézben levő részvényekre kell kiterjednie.148 így azután a hároméves tervek összeegyeztetését tárgyaié pártközi értekezlet negyedik ülésén, 1947. május 9-én a MKP képviselője, Berei Andor felszólalt és a Politikai Bizottság megbízásából közölte: a MKP örömmel állapította meg, hogy a koalíciós pártok között egyetértés alakult ki, s ,,a hároméves terv alapelveit a mi pártunk most már körülbelül elfogadottnak tekinti". A továbbiakban azonban, éppen a hároméves terv. elfogadására hivatkozva fejtette ki azt az álláspontot, hogy a hároméves terv finanszírozását csak a Nemzeti Bank államosítása, másrészt egy állami bank létrehozása útján lehet végbevinni. Ez utóbbit a Pénzintézeti Központ bankrésze, a Hitelbank, a Kereskedelmi Bank és a Leszámítoló Bank államosításával és egybeolvasztásával javasolják megoldani. A kisgazda és szociáldemokrata gazdasági szakemberek a váratlan bejelentés után csak aggályaiknak adtak hangot, s lényegében egybevágóan Bárányos kisgazda miniszter felvetését támogatták: a nagybankok iparvállalatainak ügyét mindenképpen el kell választani a bankok tulajdonképpeni bank-tevékenységet folytató részlegeinek ügyétől, s az utóbbiak államosítását nem lehet egybekötni a bankok iparvállalatainak államosításával. Rácz Jenő csupán azt szögezte le: ,,. . .mi az állam irányító szerepét nem abban látjuk, hogy feltétlenül mindent maga csináljon, maga kereskedjen, maga termeljen, maga adjon hiteleket stb. Úgy, hogy ez a kérdés mindenesetre nagyon kényes fordulatot jelent. .." Egyébként az egész kérdést elsősorban politikai ügynek ítélve, későbbi tárgyalások elé utalták.14 9 A tőkés érdekeket képviselő pártok és politikusok számára valóban „kényes fordulatot" jelentett a nagybankok államosításának felvetése. 1947 májusában azonban a kisgazdapárti reakció — ekkor fejeződik be az ellenforradalmi szervezkedés teljes felszámolása, Nagy Ferenc miniszterelnök lemondása — olyan vereséget szenvedett, hogy a jobboldal nem tudta tovább tartani pozícióit, a balszárny pedig a legteljesebb együttműködést követelte. Ebben a helyzetben még az ingadozó, s szívük szerint a jobboldal felé húzó elemek is bizonyítani kívánva lojalitásukat, elfogadták a bankállamosítás javaslatát. A bankállamosítással ugyancsak szemben álló szociáldemokrata pártvezetőséget igen kellemetlenül érintette a kisgazda visszavonulás. A SZDP gazdaságpolitikai bizottságának ülésén Timár László keserűen számolt be a helyzetről, s elmondta, hogy ,,. . . a köztársasági elnöknél kompromisszum jött létre, amelyet maga az elnök forszírozott". A tőkés érdekek 148 A Gazdasági és Pénzügyi Bizottság 1947. májusi és júniusi ülésének jkv. P. I, Archívuma. 2/9-23. 0060, 0064. 149 A 3 éves tervek összeegyeztetését tárgyaló pártközi értekezlet 1947. máj. 9-i ülésének jkv-e. P. I. Archívuma. 2/9 — 13. 00021.
