Századok – 1962
Tanulmányok - Berend T. Iván: A stabilizáció megvédése és a tőkekisajátítás „száraz”; államkapitalista útja Magyarországon (1946–47) 98
A STABILIZÁCIÓ MEGVÉDÉSE ÉS A TÖKEKISAJÁTÍTÁS „SZÁKAZ" ÍJTJA 137 meg. Az 1947 tavaszán bekövetkező — már bemutatott — politikai fordulat, a kisgazdapárt fokozatos szétdarabolása és a reakciótól való lépésről-lépésre történő megtisztítása, a koalíciós pártok baloldalainak erősödése kedvező politikai feltételeket teremtett a MKP bankellenőrzési tervének ismételt napirendre tűzéséhez. Sőt ezekben a hónapokban már lehetőség nyílott a bankok államosításáért való harc megindítására is. Ez azonban a legközvetlenebb kapcsolatban állt a tervgazdálkodás előkészítésével. A tőkekisajátítás „száraz" útjának politikája kellő alapot nyújtott arra, hogy már abban a helyzetben, amikor az állami tulajdon még a gazdaság kisebb szektorát képezte csupán, a MKP irányt vehessen a tervgazdálkodás bevezetésére. Rendkívül jellemző, s az összefüggésekre éles fényt vet, hogy a tervgazdálkodás megvalósításának programját ugyanakkor, 1946 szeptemberében, a MKP III. Kongresszusa jelölte meg, amikor a tőkeelleni támadás politikáját is napirendre tűzték. A stabilizációt követő átmeneti jellegű gazdaság egyfs legdöntőbb gazdasági pozíciók állami tulajdona és a tőkés gazdaság államkapitalista útra terelése kellő talajt biztosított a tervgazdálkodás előkészítéséhez, s az államkapitalista út következetes továbbfejlesztésétől várt eredmények és ezzel kapcsolatban az állami szektor további, tervbe vett kiszélesítése 1947 nyarától már reálissá tették a tervgazdaság bevezetését. A MKP III. Kongresszusának határozata alapján a kommunista gazdasági szakemberek már 1946 őszén nekiláttak egy hároméves gazdasági terv elkészítéséhez. A MKP állampolitikai osztálya 1946. október 15-én terjesztette a Politikai Bizottság elé, hogy a terv előkészítésére Berei Andor irányításával nyolc csoportot — az ipari, mezőgazdasági, külkereskedelmi, pénzügyi stb. tervek kidolgozására — bízzanak meg, s ennek alapján másnap, október 16-án a hároméves terv-előkészítő bizottság meg is tartotta első ülését.133 1 946 karácsonya előtt pedig Gerő Ernő már nyilvánosság előtt ismertette a hároméves gazdasági terv alapjait,13 4 Ez a terv az életszínvonal nagyarányú emelésének, az 1938-as színvonal elérésének, sőt túlszárnyalásának, az ipari termelés lényeges, több mint 26%-kal az 1938. évi szint fölé emelésének célkitűzését tartalmazta, s alapvonalaiban, az iparon belüli strukturális változások előirányzatában a szocialista iparosításiprogram alapelvein épült fel. Jelen munkának természetesen nem lehet célkitűzése a hároméves terv problematikájának tárgyalása, s így a terv előkészítésének részletes vizsgálatába sem bocsátkozhatunk. Vizsgált témánk szempontjából is elsőrangú jelentősége van azonban, hogy a kommunista tervkezdeményezést siker koronázta. Igaz, a MKP a terv-gazdaság szükségességének felvetésekor, a politikai erőviszonyoknak megfelelően, taktikai szempontokból nem beszélt a tervgazdaság szocialista jellegéről, sőt: „Vannak, akik azt fogják mondani, hogy az, amit mi a hároméves államgazdasági tervvel el akarunk érni, tulajdonképpen szocializmus — mondta beszédében Gerő 133 A nyolc csoport vezetői a következők voltak: ipari csoport Bíró Ferenc, mezőgazdasági Nagy Imre, külkereskedelmi Háy László, pénzügyi Antos István, közlekedési Bebrits Lajos, szociálpolitikai és munkaügyi Kossá István, szövetkezeti Vincze, kulturális Fogarasi Béla, Az első ülésen egyébként elhatározták, hogy az adatgyűjtésnél és a terv kidolgozásánál, amennyire csak lehet, az állami apparátust is igénybe kell venni. E munkában elsősorban a Gazdasági Főtanács főtitkárságára építhettek. (P. I. Archívuma. 2/9-10. 00135.) 134 Gerő Ernő előadása a MKP Politikai Akadémiáján. 1946. dec. 20. Oerö : i. m. 198-218. 1.
