Századok – 1962
Tanulmányok - Berend T. Iván: A stabilizáció megvédése és a tőkekisajátítás „száraz”; államkapitalista útja Magyarországon (1946–47) 98
124 BEBEND T. IVÁN közterheket sem bírják fizetni. 1947-ben sok gyár tőkehiány miatt nem fogja felvenni az üzemét, sok gyár kerül a piacra és már ma is téglagyárat minden pénzért lehet venni..."8 6 Az előbbi tények felsorolásával azonban egyáltalán nem elégedhetünk meg. A vállalatok által említett veszteségek ugyanis sokféleképpen értelmezhetők. Mindenekelőtt figyelembe kell vennünk, hogy a vállalati kalkulációk sokszor erősen pontatlanok voltak. Ismét hivatkozhatunk a nagy tömegben rendelkezésre álló vállalati árkalkulációs anyagokra, melyeket az Anyag- és Árhivatal annak idején begyűjtött, s azokra a revizori kimutatásokra, melyek tételről-tételre ellenőrizték és revideálták a vállalati kalkulációkat. Ezen adatokból kitűnik, hogy a nyersanyagárak, bérek és gyártási költségek tételeinél ugyan alig-alig akadt megtámadható, annál inkább azonban az első pillanatra nehezen megközelíthető és ellenőrizhető központi költségek és amortizáció esetében. A Golberger textilgyár pl. a szövetkikészítési munka önköltségének megállapításánál a gyártási költségeket 1947 első negyedére 23,3 millió forintban állapította meg. A részletes vizsgálat azonban bebizonyítja, hogy kisebb eltérések mellett — pl. a tényleges festék-felhasználás 400 000 forinttal kevesebb volt a gyár kalkulációjában feltüntetett mennyiségnél — az üzemi regie és amortizáció címén a jogos 44,6% helyett a gyár 72%-ot számolt fel.-Végül is a teljes önköltség reálisan 19,3 millió forintot tett ki, vagyis 4 millióval kevesebbet a gyári kalkulációnál.87 A tőkés vállalatok „szépítéseit" tehát nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ebből adódott, hogy pl. a Shell kőolaj finomító által kimutatott 3,27 milliós veszteség helyett az üzem a valóságban 1,69 milliós nyereséget ért el, a Vacuum esetében pedig ugyancsak nem 2,87 millió forint veszteség, hanem 4,83 milliós nyereség mutatkozott.88 A kalkulációs csalások mellett azonban a kérdés közgazdasági elemzésekor sokkal nagyobb jelentőséggel bír a termelési költségek értelmezése. Tőkés értelmezésben ugyanis a termelési költségek között a profitot is figyelembe vették, s így a tőkés vállalatok „veszteségei", még ha a kalkuláció megtámadhatatlan is, lehetséges, hogy csupán a profit valamelyes csökkenését jelenti. Lehetséges természetesen, hogy a veszteségek mértéke a profit nagyobb részét, sőt egészét is felemészti. Az előzőekben bemutatott adatok már utaltak a veszteségek sok esetben igen nagy méreteire. Most a gyárak nagy tömegére vonatkozó kalkulációs és felülvizsgálati adatok alapján teljesebbé tehetjük az eddig megrajzolt képet. Számos tény mutatja, hogy a kalkulációs csalások kiigazítása után is a vállalatok igen nagy részénél fennállott a veszteségesség, mégpedig nemcsak tőkés értelemben, hanem a valóságos termelési költségekhez képest is. Ez mindenekelőtt abban leli magyarázatát, hogy az új stabilizációs árstruktúra kialakításánál az engedélyezett haszonkulcsot igen alacsonyan, az 1945-ben engedélyezett 12, illetve 7% helyett 8, illetve 4%-ban állapították meg. A GYOSZ már a gyáripari árvetések irányelveinek nyilvánosságra hozatala után tiltakozó levélben szögezte le: „Az árvetések elkészítésére vonatkozó előírások oly messzemenő korlátozásokat tartalmaznak, hogy az engedélyezett minimális haszontétel mellett 86 K. G. L. Hitelbank. 271. es. Szakmai ismertetők Ullmann részére 1947. jan. 9. 87 O. Á. Irattára. 12. es. H-95. Goldberger rt. szövetkikészítési önköltségárak megállapítása. 1947 első fele. 88 O. Á. Irattára. 16. es. 1-89. Bizottsági jelentés a Molaj, Péti, Shell és Vacuum 1947. évi és 1948. I. félévi globális eredményvizsgálatáról. — A két vállalat különösen általános költségek és leírás címen tüntetett fel irreálisan magas összegeket.
