Századok – 1962
Tanulmányok - Berend T. Iván: A stabilizáció megvédése és a tőkekisajátítás „száraz”; államkapitalista útja Magyarországon (1946–47) 98
116 BEBEND T. IVÁN árkialakításnál alapul vették. A külföldi áraknál legfeljebb 100%-os emelkedést tételeztek fel, holott egyes nyersanyagok ára a valóságban 3 —5-szörösre emelkedett 1939 óta.5 3 Lényegesen emelkedtek a munkabérek is — melyeknek tárgyalására később még visszatérünk —, s a megállapított árszínvonallal szemben a bérhányad egyre növekedett. Az öt legnagyobb nehézipari vállalat esetében pl. 1947 nyarára a bér- és szociális terhek a termelési értéknek csaknem 70%-át tették ki.54 Rendkívül jellemző, hogy csupán hat hónap leforgása alatt, 1947 második felében egyetlen textilgyár esetében a következő áremelő tényezők érvényesültek: a vegyszerek ára 11, a munkabérek 15, a szénárak 31 %-kal emelkedtek.6 6 Ezen áremelő tényezőket természetesen részben ellensúlyozta, egyes ágazatokban messzemenően kiegyenlítette a kapacitás növekvő kihasználása révén bekövetkező önköltségcsökkenés. Nem egy területen azonban a még fennálló nyersanyaghiány vagy egyéb okok következtében a termelőberendezések kihasználási foka nem emelkedhetett lényegesen. A tőkés rentabüitás elveiből a belső tőkefelhalmozás szükségességéből történő kiindulás5 6 alapján az áremelés irányába ható tényezőket az Anyag- és Árhivatal méltányolni akarta. A MKP árpolitikai törekvései azonban nem egyeztek az Anyag- és Árhivatal intencióival. A kommunista gazdasági szakemberek álláspontja szerint a pénz értékállóságát s a tömegek életszínvonalát nem szabad veszélyeztetni a tőkés rentabilitás érdekei miatt, s áremelkedéseket semmiképpen sem lehet engedni. Sőt, a magasabb, a GYOSZ kalkulációk alapján kialakított árak nem ösztönöznek eléggé a termelés fokozására. A többtermelést éppen az alacsony árszint ösztönzi, mivel alacsony árak mellett a tőkés vállalatok egyetlen lehetősége a rentabilitás biztosítására a kapacitás minél nagyobb kihasználása, a termelés mennyiségi fokozása.57 A MKP már a stabilizációt követően fellépett az árcsökkentések érdekében. A Szanálási Bizottság október eleji ülésein több alkalommal is elvi döntést hozott: „A munkásság és a parasztság számára fontos közszükségleti cikkek és ipari alapanyagok árának leszállítására nagy előretörést kell tenni és utána az árleszállításra irányuló kampányt beszüntetni."5 8 Ezen intézkedéssel kívánták a tőkés érdekeket helyenként szemmelláthatóan méltányoló árrendszert korrigálni. Néhány nappal később valóban elhatározzák, hogy a Gazdasági Főtanács útján az Anyag- és Árhivatalt fel kell szólítani: Tegyen előterjesztést több cikk árának lényeges, 20 — 30%-os leszállítására.5 9 A MKP vezetői nyilvános forumokon is támadták az Anyag- és Árhivatal politikáját, s tömegeket mozgósítottak az árcsökkentés, természetesen népszerű, követelése érdekében. „Szükséges 63 P. I. Archívuma. 2/9—18. 00189. Az Anyag- és Árhivatal 150 345/1947. sz. feljegyzése. 1947. V. 5. 64 P. I. Archívuma. 2/9 — 20. 00490. A NIK ,pénzügyi helyzete. 55 Országos Árhivatal (a továbbiakban: O. Á.) Irattára. 12. es. H-95. Jelentés az Óbudai Fehérítő-festő és impregnáló gyár r. t. vizsgálatáról. (Az Országos Árhivatalban megmaradt az egykori Anyag- és Árhivatal irattárának egy része.) 66 Az ugyancsak Varga István irányítása alatt álló Gazdaságkutató Intézet többször idézett kiadványában megállapítja: „Tekintetbe véve a hitelszervezetek korlátolt hitelnyújtási képességét is, a vállalatok tőkeállományuk fejlesztése tekintetében főként önerejükre vannak utalva." (M. G. I. 54. sz. helyzetjelentés 13. 1.) 67 A MKP fenti álláspontjára lásd: P. I. Archívuma. 2/9—10. 00113. 68 A Szanálási Biz. 1946. okt. 2-i ülésének jkv. P. I. Archívuma. 2/9-23. 0033. 59 A Szanálási Biz. 1946. okt. 8-i ülésének jkv. uo. 00205.
