Századok – 1962
Tanulmányok - Berend T. Iván: A stabilizáció megvédése és a tőkekisajátítás „száraz”; államkapitalista útja Magyarországon (1946–47) 98
112 BEBEND T. IVÁN S ha a gazdaság sajátos átmeneti szerkezetében számolni kellett a tőkés érdekeltségek létével, be kellett kapcsolni, fel kellett használni ezeket, mivel felszámolásukra a viszonyok még nem érlelődtek meg, e felhasználás és bekapcsolás — a NEP-politika jellegzetes megnyilatkozásaként — az erős, felszámolás felé tendáló ellenőrzés, korlátozás jegyében történt. A nagybankok, miközben saját eszközeik hiányában az állami pénzeket közvetítették, kezüket, lábukat bénító béklyókba kerültek. A hitelek — melyeknek kétharmadrésze még a bankok számára legkedvezőbb periódusban is állami pénz volt — folyósítását változatlanul a Tárcaközi Hitel véleményező Bizottság irányította. Ezen bizottság összetétele természetesen a stabilizáció után is magán viselte a koalíciós időszak bélyegeit, összetétele nem volt feltétlen biztosíték a szigorú hitelpolitikai elvek érvényesítésére. A hitelezés egész rendszere azonban biztos alapot teremtett a kívánt hitelpolitika megvalósítására. A Gazdasági Főtanács 1946. szeptember 5-i ülésén elfogadott döntés értelmében ugyanis a magánhitelek engedélyezésénél a Tárcaközi Hitelvéleményező Bizottság csak a 25 000—250 000 forintig terjedő hitelekről döntött.39 A 250 000 forint feletti hiteligényt csak a pénzügyminiszter és a Gazdasági Főtanács főtitkára jóváhagyásával lehetett kielégíteni. Amennyiben ez utóbbiak a hitelezés ellen foglaltak állást, a Főtanács döntése elé vitték az ügyet. Az 1 millió forintot meghaladó hitelekről pedig eleve a Gazdasági Főtanács dönthetett. A hitelek ellenőrzése tehát gyakorlatilag a Gazdasági Főtanács kezébe került.4 0 Ebből a rendszerből csak igen kevés, s a kérdés elbírálásának szempontjait semmiképpen sem meghatározó kibúvót találhattak. A stabilizáció első hónapjai után azonban — mint láttuk — elsősorban a vállalatok folyószámla betéteiből, kereskedők, kis- és középtőkések befizetéseiből, megtakarításokból lassan megindult a nagybankok betétképződése is, s a hitelek irányításánál már ezzel is számolni lehetett. Az államilag folyósított hitelek irányítása mellett december közepén a kötött állami irányítást már a saját betétállományból származó bankhitelekre is kiterjesztették. Ezt november és december folyamán mindenekelőtt a bankok betétállományának jelentős, mintegy 100 millió forintot érő váltók visszaváltása útján történő megcsapolása előzte meg.41 A decemberben életbeléptetett rendelkezések értelmében azután a 39 A Tárcaközi Hitelvéleményező Bizottság tevékenységét egyébként a Gazdasági Főtanács közvetlenül irányította, s fontosabb elveit előírta. 1947 januárjában pl. a GF.: „Felszólítja a THB-t, hogy váltók prolongálásához csak rendkívül indokolt esetekben járuljon hozzá. Mivel pedig megállapítható, hogy a váltóadósok a hitelek lejáratát nem veszik komolyan, a váltóovatolási rendszert újra életbe kell léptetni !" {A GF. 1947. jan. 15-i ülésének jkv. P. I. Archívuma. 2/9—16. 00135.) 40 A GF. 1946. szept. 5-i ülésének jkv. P. I. Archívuma. 2/9-9. 00016. A SzDP. gazdaságpolitikai osztályának jelentése már 1946 tavaszán leszögezi: „A hitel ellenőrzése ma már teljesen a gazdasági főtanács főtitkársága kezeibe került." P. I. Archívuma. 253/1 — 104. A SzDP gazd. pol. oszt. 56. sz. jelentése. 1946. máj. 27. 41 November folyamán a forgalomban levő pénzmennyiség korlátozása tette szükségessé az újabb hitelrestrikciós intézkedéseket. A Nemzeti Bank által viszontleszámítolás útján a magánbankok rendelkezésére bocsátott hiteleket korlátozták: viszontleszámítolási kötelezettségeiket 30 millió forint összegű váltóanyag soronkívüli, valamint a hónap folyamán lejáró további 27 millió forint értékű váltó amúgyis esedékes visszaváltásával tartoztak csökkenteni. Ezt az összesen 57 millió forintot a pénzintézeteknek ún. likvid eszközeiből, betétekből, kihelyezésekből kellett finanszírozni. Decemberben újabb hitelvolumen csökkentő intézkedésekre került sor. A hónap végéig a bankokat további 42 millió forint összegű váltók visszaváltására kötelezték. (A MNB havi közleményei. 1946. 10-12 sz. 217. 1.)
