Századok – 1962
Tanulmányok - Berend T. Iván: A stabilizáció megvédése és a tőkekisajátítás „száraz”; államkapitalista útja Magyarországon (1946–47) 98
108 BEBEND T. IVÁN A stabilizációt követően tehát a nagybankok változatlanul nem támaszkodhattak saját és betétként gyűjtött tőkéikre, hanem elsősorban a Nemzeti Bankot kellett igénybe venniök. A betétképződés ugyanis, mint az előbb idézett jelentésekből kitűnik, nagyon lassú volt. A legnagyobb betétállományt a stabilizáció után a Hitelbank gyűjtötte. Ez a pénzintézet rendelkezett egymaga az összes budapesti pénzintézetnél felhalmozott betétállománynak eleinte mintegy felével, de 1947 tavaszán is kb. egyharmadával. Ennek ellenére a Hitelbank betétállománya is igen alacsony, s még 1946 végén is a kihelyezéseknek csak alig több mint egyharmadát fedezhette.28 A többi bank helyzete azonban jóval kedvezőtlenebb volt: A budapesti pénzintézeteknél elhelyezett2 8 takarék folyószámla betét összes kihelyezések betétek a kihelyezés millió Ft-ban %-ában 1937 december 2312,7 2304,1 4616,6 3812,6 121,1 1946 augusztus 12,1 38,7 50,8 . 309,6 16,4 1946 december 56,3 224,0 280,3 1124,1 24,9 1947 március 80,7 323,7 404,4 — — 1947 július — — 505,4 1549,7 32,6 28 K. G. L. Hitelbank, üzleti jelentések. Üzleti jelentés az 1944. január 1-i 1946 dec. 31. időszakról. A Hitelbank takarék és folyószámlabetét állománya kihelyezései betétek a kihelyezések %-ában millió forintban betétek a kihelyezések %-ában 1946. augusztus 31. 24,1 111,1 21,7 1946. szeptember 30. 42,0 165,2 25,4 1946. október 31. 54,5 208,8 26,1 1946. november 30. 75,0 234,4 32,0 1946. december 31. 101,0 273,2 36,9 29 A Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) havi közleményei. 1947. 11 — 12. sz. 568.1.: M. G. I. 54. sz. helyzetjelentése 15.1. alapján. 1947 júliusra vonatkozóan a betétállomány bontott adatai nem állnak rendelkezésünkre, az utolsó bontott adat májusra vonatkozik, amikor az összesen 489,3 millió Ft-os betétállományból 110,0 millió esett a takarék, 379,3 millió a folyószámlabetétekre. A táblázat adatai nem foglalják magukban a postatakarékpénztárnál elhelyezett, 1946 augusztusában 26,5, decemberében 114,2, 1947 májusában pedig 182,3 millió Ft-os betéteket. A táblázat csak a budapesti pénzintézetek adatait tartalmazza. Felmerülhet a kérdés, hogy a vidéki pénzintézetek sűrű hajszálerei vajon nem szívtak-e fel tetemes összegeket. A tények azt mutatják, hogy míg a vidéki pénzintézetek betétállománya 1937 végén meghaladta az 1 milliárd forint értéket, vagyis a budapesti intézetek betétállományának mintegy egyötödét tette ki, addig 1946 végén 35, 1947 májusában pedig valamivel több mint 60 millió forintot, vagyis a budapesti pénzintézetek betétállományának csak alig több, mint egytizedét. A vidéki pénzintézetek jelentősége tehát a stabilizációt követően elenyésző volt, ami rövidesen e hálózat sorvadásának megindulására, takarékpénztári fúziók, összeolvadások sorozatára vezetett. (A TËBE 1947. márc. 28-i közgyűlése. Pesti Tőzsde 1947. ápr. 3.; GsT. 1947. VII. sz. 739. 1.)
