Századok – 1961
Közlemények - Politisz; Janisz: Az osztályok szerepe az 1821. évi görög nemzeti felkelésben 118
AZ OSZTÁLYOK SZEREPE AZ 182]. ÉVI GÖRÖG NEMZETI FELKELÉSBEN 131 görög házalókereskedőit, hogy azok „meggyőződéses szankülottok, s valamennyien kívülről tudják az Emberi Jogok Deklarációját". Rigasz a felkelést valamennyi leigázott balkán nép közös ügyének tartotta, sőt még a zsarnokság alatt sínylődő török nép ügyének is. Népies forradalmi költeményei között van egy, mely akkoriban széltében-hosszában elterjedt és így hangzik: Bolgárok, albánok, Görögök és szerbek, Feketék, fehérek, Szabadságért fegyvert fogjatok ! Kergessük mind a zsarnokot, Közös harcban a gyűlölt ellent, Ki minket igájában senyveszt, Ki keresztényt és törököt tipor S minden népet kegyetlenül elnyom . . Rigasz hozzáfogott egy pánbalkán felkelésre vonatkozó terveinek megvalósításához. Titkos kapcsolatokat tartott fenn a szerb és albán vezérekkel, valamint a rebellis Paszvandoglu pasával. Rigasz kidolgozta az új állam alkotmánytervezetét és ez ma, másfél évszázad múltán is képviseli mindazt, ami elvi szempontból a leghaladóbb egy görög alkotmányban.1 8 Jellemző az akkori szociális ellentétek élességére, hogy a konstantinápolyi pátriárka Rigasz letartóztatásakor a kisujját sem mozdította meg Rigasz megmentése érdekében, sőt lépéseket tett, hogy adják ki a török hatóságoknak. Ez a magatartás megfelelt az ortodox főpapság akkori álláspontjának, mely egyaránt rosszallta az új társadalmi eszméket és a nemzeti szabadságmozgalmat. Az „Atyai oktatás az ortodox keresztények használatára" című röpiratban az ortodox egyház föltétlen engedelmességre intette a keresztényeket a szultán iránt, akit a bizánci császárok utódjának nevezett. A rómaiak birodalma elpusztult az elkövetett bűnök miatt, de Isten az ő bölcsességében gondoskodott arról, hogy az ottománok hatalmas birodalma lépjen a helyébe. A keresztényeknek — olvasható a röpiratban —- a szultánt jótevőjüknek kell tekinteniük, s nem szabad hallgatniuk a bujtogatókra. Ámde mégha azokra a főpapokra és görög főnemesekre gondolunk is, akik utolsó percben belesodródtak a forradalmi forgatagba, „átlépték a Rubikont" és részt vettek a felkelésben, milyen kirívó a különbség az ő felfogásuk ós tetteik meg Rigasz és más demokratáké között ! Egy világ választja el a népek testvériségének és a közös balkáni harcnak az eszméit azokétól, akik a többi balkán nép diszkriminációját vallják és fel akarnak támasztani egy teokratikus feudális államot, ahol a római-görögök uralkodnának. Milyen kirívó a különbség azoknak az eszméitől és tetteitől, akik a felkelést úgy értelmezték, hogy a török feudalizmust felváltja a görög feudalizmus, s akik szemben álltak a parasztsággal az alapkérdésben, a földkérdésben ! Vagy azokétól, akik — mint Mavrokordatosz, a fanarióta ál-herceg, a kodzabasik politikai tanácsadója és szervezője — kitartóan fáradoztak azon, hogy Görögországot formailag és lényegileg angol protektorátussá tegyék ! Rigasz és társai letartóztatása és halála végzetes csapás volt a titkos társaságra nézve, melyet ő kiépített és melynek szekciói működtek Bécsben, Budapesten, Bukarestben, Jassiban, Konstantinápolyban, Szmirnában, Janninában, Prevezában, Patrászban és más nagyvárosokban. De kilenc évvel később egy új titkos társaság — a „Filiki 17 Rigasz felhívása a balkán népek egységére napjainkig is él. A hitlerista megszállás idején az ,,ELASZ'' görög partizánjainak egy dala így hangzott: Rigasz mondta valaha régesrég 3 most a balkán partizán nép életre kelti a régi szót, győzelemre viszi a lobogót. 11 A dokumentum címe: „Rumélia (a balkán országokat érti, Romániát kivéve), Kis-Ázsia, a Szigetek és Vlacho-Bogdánia lakosainak új politikai igazgatása." A 2. pont leszögezi, hogy minden ember egyenlő és szabad, s biztosítja mindenkinek az életét és javait. A 7. pont biztosítja a szólás és írás szabadságát, a gyülekezési szabadságot és a vallások szabadságát (külön megemlíti a „keresztények, muzulmánok és zsidók" vallásának szabadságát). A 10. pont megtiltja a törvénytelen üldözést. A 18. pont eltörli a rabszolgaságot és leszögezi a munka fizetségére való jogot. A 21. pont gondoskodik az öregek és rokkantak állami gyámolításáról. A 22. pont előirányozza a kötelező oktatást. A 27. pont tárgyalja a személyi hatalom veszélyét, a 35. pont pedig a forradalomra való jogot, „valamennyi kőzött a legszentebbet", hogy „megvédhessük a nép jogait és megbüntethessük a bitorlókat meg a zsarnokokat". A 34. pont beszél a balkán népek testvéri együttműködéséről: „A bolgároknak cselekedniük kell, lia a görögök szenvednek, s mindkettő tartozik segíteni az albánokat meg a vlachokat." 9*
