Századok – 1961
Tanulmányok - Székely György: A Dózsa-parasztháború ideológiájához 473
DÓZSA-PARASZTHÁBORÚ IDEOLÓGIÁJÁHOZ 475 A parasztháború kútfői közül az ideológiai vonatkozások tekintetében is egyik legfontosabb egy 1514, májusi, szemtanú tollából eredő augsburgi röplap. Ez a német polgárlevél — s más külföldre eljutott híradások — fényt vetnek a parasztok és plebejusok patriotizmusára is, amely a törökök elleni harcot gátló nemesek ellen még jobban tüzelte őket.6 A paraszti patriotizmus csendül ki a szakítás előestéjén — ami Kassa vidékén később következett be valamivel — Bagoly Ferenc keresztes csapatvezér leveléből: a keresztes hadat nemcsak a keresztény vérre szomjazok ellen harcolónak tekinti, hanem ez ország védelmezőjének is.7 Ez a patriotizmus méltán sorolható a Jacquerie harcosainak hazaszeretete mellé: 1358 felkelő parasztjai is az ország, a királyság sérelmeit hangoztatva léptek fel a királyságot gyalázattal illető, eláruló nemesek ellen — az osztályharc és az idegen hódítók elleni küzdelem hasonlóan bonyolult összefonódása idején. Ilyen jellemvonással találkozunk 1381 június elején az angliai parasztfelkelésben is. E felkelők kiáltványukban a tenger partján 12 mérföldnyi sávban lakókat óvták a felkelő haddal menéstől, feladatukul adva, hogy az ellenséget távoltartsák a tengerparttól. íme egy parasztfelkelés, amely tartott a külső ellenség (itt a franciák) támadásától, ha eljut oda a felkelés híre. Nem példa nélkül álló feltételezés tehát, ha a magyarországi parasztháború kirobbanása után is a felkelő plebejusok és parasztok patriotizmusáról beszélünk, felelősségükről az ország iránt. Odaállítható parasztságunk mozgalma az 1478-i karintiai mozgalom mellé, ahol a török ellen fegyvert fogó parasztok azzal vádolták a nemességet, hogy a török elleni védelemre szedett adót saját céljaira fordította, s hogy a törökkel titkos kapcsolatba lépett.8 A kizsákmányolás fokozása és az oszmán hódítók elleni harc akadályozása miatt felháborodott tömegek teljesen szembefordultak a földesurakkal és a főpapokkal. Ennek a felháborodásnak utóbb Dózsa is hangot adott, midőn ceglédi beszédében a feudális urak uralmát tűrhetetlenül kevélynek és tehetetlennek nevezte: ,, . . . ne uralkodjanak gonosz módon tűrhetetlen kevélységük, s tehetetlenségük (impotentiam) által".9 Dózsa maga is látta, hogy az oszmán hatalom elleni harcra az urakat csak fegyverrel űzheti. 0 Székely György : A török hódítók elleni védelem ügye a Dózsa-parasztháborútól Mohácsig (Századok, 1952), 125—126. 1. 7 Ez derül ki a kassai polgárokat csatlakozásra hívó soraiból: ,,. . . decens et honestum esset, uti et vos cum totis viribus vestris contra perfidissimos Christiane sanguinis sicientes insurgeretis, et regnum hunc protegritis . . ." Franki Vilmos : Adalékok az 1514-dik évi pórlázadás történetéhez. (Századok, 1872), 3. sz. oklevél. 8 1358: ,,. . . aucunes gens de villes campestres . . . s'assamblèrent en Biauvesis . . . et dissent que tout li noble del royaumme de Franche, chevalier et escuier, honnissoient et traïssoient le royaumme, et que ce seroit grans biens qui tous les destruiroit." Oeuvres de Froissait. Chroniques. VI. (par Kervyn de Lettenhove : Bruxelles, 1868), 45. 1. — 1381: R. H. Hilton und H. Fagan : Der englische Bauernaufstand von 1381 (Berlin, 1953), 78. 1. — 1478: Heinz Kamnitzer : Zur Vorgeschichte des Deutschen Bauernkrieges (Berlin, 1953), 55. 1. — Az 1470-es évek karintiai ós stájer mozgalmait, a parasztok török elleni harcának antifeudális összefüggéseit részleteztem: ,.A török hódítók elleni védelem ügye . . ." 119. i. Vö. V. J. Parry : The Ottoman Empire (1481 — 1520). (The Renaissance 1493—1520. Edited by G. R. Potter. Cambridge, 1957), 398 — 399. 1. 9 Tubero : i. m. 332. 1. Hiányos fordítása Márki : Dósa, 187. 1. — Hasonlóképpen a ceglédi beszéd Brutusnál (Gian Michele Bruto) megőrzött variánsában is Dózsa tehetetlennek bélyegzi a nemeseket. Brutus János Mihály 1517-ben született Velencében, s 1574-ben érkezett Kolozsvárra. A jobbágyság siralmas helyzetét ecsetelő közlései, valamint a ceglédi beszédnek megfelelő szövege azonban nemcsak forrásszerű kutatásokon alapulhatott, hanem még hallhatott az idősebb nemzedék tagjaitól hagyomá-1*
