Századok – 1961
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: Wesselényi Miklós fogsága (II. rész) 281
282 TRÓCSÁNYI ZSOLT Közben azonban Lederer hirtelen megváltoztatta álláspontját. Wesselényi aziránti kérését találta-e indokolatlannak, hogy engedélyezzenek neki felolvasót egy katona-altiszt személyében, s engedjék be hozzá szolgáját, s erélyt akart mutatni foglyával szemben? Mindkét kérést megtagadta azzal, hogy így Wesselényinek módja nyílnék a külvilággal való érintkezésre. (A fogoly ruháját így az őrség vitte ki inasának, s miután az megtisztította, ismét az őr adta be Wesselényinek.41 ) Ugyanezért tiltotta el a főhadiparancsnok a sétakocsizást is.4 2 Közben azonban a dolog az 'udvari hatóságokat is mozgásba hozta. Feyes említett 1839. február 9-i jelentése 11-én érkezett a Kancelláriára, s Majláth azonnal két irányban reagált a hírülvettekre. Még aznap határozott hangú jegyzékben fordult a haditanács elnökéhez: hivatkozással 1839. február 7-i jegyzékére, intézkedést kért Wesselényi részére egészséges szoba biztosítása iránt.43 Ugyanaznap felségelőterjesztésben foglalta össze Feyes jelentését (mellékelve hozzá a vicedirector felterjesztését is), megemlítve egyben a Hardeggnek küldött jegyzékét is.4 4 Hardegg még 11-én válaszolt is: azonnal rendelkezett Ledererhez a kértek iránt (amennyiben ezt a helyi viszonyok s a fogoly őrzésének biztonsága megengedik).45 Lederer február 10-i jelentése (ezzel küldte fel a Pidollhoz tett aznapi rendelkezést) keresztezte a haditanács elnökének e rendeletét. Megérkezése után Hardegg február 13-án mellékletével együtt megküldte Majláthnak.46 S valószínűleg a restrikciókról beszámoló február 12-i jelentés is még a február 11-i rendelet vétele előtt született. A zűrzavar tehát eléggé teljes volt, részben a császárváros és Buda közti kétnapi távolság, részben Lederer bizonytalansága miatt (aki egyébként nem győzte sürgetni felettesénél: bocsássanak ki már végre konkrét rendelkezéseket a fogollyal való bánásmódot illetően). S ráadásul még Hardegg február 15-én Majláthhoz küldött átiratában (ezzel küldte meg Lederer 12-i jelentését) erélyesen helyeselte is a sétakocsizás tilalmát, hisz az végül mégiscsak visszaélésekhez és kellemetlenségekhez vezethetne. S minthogy a haditanács elnöke Lederer valamennyi sürgetését továbbította az alkancellárhoz, az február 16-án, Hardegg 15-i jegyzékének kézhezvétele után utasította Bartalt: készítsen felségelőterjesztést a Wesselényit illető bánásmód ügyében. A még aznap elkészült (egészében Bartal által fogalmazott) előterjesztés érdemi javaslata onnan indul ki, hogy Wesselényi nádor tőn neki, s miután elmondám, milly sötét, 's szobának nemis nevezhető lyukban van, ő Ígéretet tett, hogy ezt a' nádori titoknok által azonnal tudtára adja б hercegségének. Más nap az úgynevezett Platz kapitány parancsolatot vőn, hogy Wesselényi számára egy, ugyanazon Józsefépületben levő szobákbol illően kitisztított helyet rendeljen." (A perhez készített megjegyzések 79. oldalán.) ] 41 Uo. 42 Lederer újabb rendelkezéseit ill. Id. 1839. febr. 12-i (Buda) jelentését Hardeggnek (O. L. — MKPr 1839:175). j 43„... sehe ich mich mit Rückblick auf meine Note vom 7-ten dM. Z. 122/P. auch zur Bemerkung veranlasst, dass die Kammer worin der Staatsgefangene verwahrt wird, als zu enge und der Gesundheit nachtheilig geschildert wird; und dass eine diesfällige Einrichtung wodurch jeder Klage über Nichtbeachtung der Sanitätsrücksichten vorgebeugt werden dürfte, um so wünschenswerther erscheint — als die Gesundheit des i Freiherrn Nicolaus Vesselényi angegriffen und er an einem bedenklichen Augenübel leiden soll." (O. L. — MKPr 1839 : 137.) j 44 Uo. 45 O. L.-MKPr 1839 : 140. 46 O. L.—MKPr 1839 : 150.
