Századok – 1961
Vita - R. Várkonyi Ágnes: Kuruc költészet és pozitivizmus 729
KURUC KÖLTÉSZET ÉS POZITIVIZMUS 731 heti."6 Következő munkájának, „II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemmé választása" c. tanulmányának alapkoncepcióját már a szabadságharc e szakaszában különös élességgel megnyilvánuló osztályharc jegyében érleli ki. A mozgalmat —• írja — „azok kezdik meg, a kik életüknél egyebet aligha veszíthettek", a jobbágyok felkelését a főurak törik be a rendi keretek korlátai közé, azok a főnemesi vezetők, akikkel szemben Rákóczi is harcot folytat a központi hatalom megerősítéséért. R. Kiss elítéli a rendeket, mert nem látják be, hogy a rendi szabadság korlátozása és a fejedelmi hatalom erősítése a szabadságharc érdekében szükséges, de ebből a szempontból foglal állást a jobbágyoknak, az „egy osztályhoz tartozó, de egymástól mégis elszigetelt emberek"-nek földesuraik ellen folytatott harcában is.7 R. Kiss nem áll a jobbágyok oldalán, de a filológiai érvek eüenében az ő számára a társadalmi mondanivaló a döntő;8 közli a jobbágy katonák szabadságot kérő és követelő folyamodványait, gyönyörködik a Szegénylegény énekében, viszont ahol teheti, a történelmi tényanyag alapján bizonyítja az énekszerző elfogultságát a nemességgel szemben.9 A pozitivista történetszemléletre jellemző idealista történetfilozófia R. Kiss koncepciójából ott ütközik ki legélesebben, ahol az események okairól beszél. Véleménye szerint a jobbágyságnak az adott feudális kereteken átcsapó harcát a korszellem szükségletéből szorították vissza a főúri vezetők; Rákóczi erdélyi fejedelemmé választása sem egyetlen ember — Pekry — érdeme; ahogy a forrásokból kitűnik, Pekry csak a korszellemadta lehetőségekkel élt. R. Kiss — véleményünk szerint — nemcsak abban a tekintetben sorolható a pozitivisták közé, hogy gazdag adatfeltáró, adategybevető munkát végzett, hanem elsősorban e történetírói iskola szemléletmódjának, elméletének elsajátítása teszi őt ebben az időben pozitivistává. R. Kiss nem elszigetelt jelenség a magyar polgári tudományosságban. Vannak elődei. A Rákóczi-szabadságharc történeti irodalmában először egy 1870-ben megjelent munkában találkozunk olyan momentumokkal, amelyek arra utalnak, hogy szerzője számol a kuruckor társadalmi ellentéteivel. Rozvány György „Nagyszalonta története" c. monográfiájában megállapítja: „A történelem igazolja, hogy a Rákóczy forradalom nem a felső, hanem a nép alsóbb rétegéből indult ki." Nem holmi tisztázatlan „nemzeti harc" kezdeményezésének elsőbbségét vitatja, hanem félreérthetetlenül társadalmi követelésekre utal: „Hogy az 1703-ban újból a népből kiindult forradalomra a gyúanyag a népnél nem hiányozhatott: igazolja e monographiankban ecsetelt és a jászkimokon, valamint a biharmegyei hajdúkon elkövetett kiáltó jogsérelem."1 0 Monográfiájának központi kérdése az a küzdelem, amelyet a nagyszalontaiak régi szabadságuk visszaszerzéséért az őket a jobbágyi függésbe nemegyszer Bécs segítségével visszavezető főurak ellen folytattak. A Rákóczi-kori magyar nemzet fogalmát így rögzíti: „...a magyar nemzet — értvén a nemességet, mert ez időben még csak e volt a nemzet".11 Nemességellenes álláspontja az egész monográfián végighúzódik, különösen a főnemességet, a császári hatalomhoz húzó, a felsőbb hatalom pártfogását az alávetettekkel folytatott harcában kihasználó udvari nemességet ítéli el. Êz a tény, valamint művének számos egyéb vonása a korai pozitivista történetszemlélet jegyében álló írók közé emeli Rozványt.12 Azt pedig munkájának futó fellapozásával is megállapíthatjuk, hogy a kuruc költészet problémája nála kapcsolódik össze először a pozitivizmussal: annak bizonyítására ugyanis, hogy a nagyszalontai nép ragaszkodott Rákóczihoz, közli Rákóczi kesergőjének egy általa lejegyzett változatát.1 3 " R. Kiss István : i. m. 697. 1. I R. Kiss István : II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemmé választása. Bpest. 1906. 244. 1. ! R. Kiss István : Adalékok ... 693. 1. ' ,,Az világhoz szabott ének" és annak „Pastillus" című előkerült'változatának elemzése; i. m. 687—691.1. 10 Rozvány György : Nagyszalonta mezőváros történelme (monográfiája) tekintettel a derecskei uradalomhoz tartozó egykori hajdúközségek viszonyaira. Gyula. 1870. 91. 1. II Az idézetet a következő mondatból emeltük ki: „E birtokhajhászó korszakban még egy más jelenség is tűnt fel, mely a magyar nemzet —• értvén a nemességet, mert ez időben csak e volt a nemzet — ősi typusával merőben ellenkezett, ugyanis: a nemesség annyira egyenlőnek tartotta magát, hogy még királyáról is azt szerette tudni, hogy egyenlők közt első (inter pares primus.)." I. m. 86. 1. 11 Rozvány eszménye az emberiség anyagi jóléte, a haladás, amely csak a társadalmi szabadság és béke jegyében valósulhat meg. A megtörténtet,,hibáival együtt" igyekszik e.őadni, a „középosztálynak" ír, a statisztikai összehasonlító vizsgálat szükségességét emeli ki. Egy későbbi munkájában konkrétan is H. Th. Buckle, : History of Civilisation in England c. munkáját tekinti módszertanilag követendőnek. Emberi portréját Sáfrán Györgyi : Arany János és Rozvány Erzsébet c. munkájában (Bpest, 1960) sokoldalúan megvilágítja. A nagyszalontai gazdag kereskedőcsalád fia müveit ügyvéd, majd közjegyző, Arany barátja, akit a nép művelésének, a tudomány népszerűsítésének, szülővárosa iparosodásának kérdései egyaránt foglalkoztatnak. Fia, Rozvány Jenő az erdélyi munkáspárt egyik kiemelkedő alakja, a Romániai Szocialista Munkáspárt egyik szervezője. (Sáfrán : i. m. 18—23. 1.) Nagyszalontáról írott monográfiájára a hivatalos történetírás is felfigyelt. A Századokban Márki Sándor ismerteti (1870, 209. 1.). Űj adataiért megdicséri, de szemléleti állásfoglalásáról hallgat. Sáfrán : i. m.-ből tudjuk, hogy Gyulai kedvező kritikát írt a könyvről, a kritikát azonban nem ismerjük. " Rozvány György : i. m. 92—93. 1. 17*
