Századok – 1961
Tanulmányok - S. Lengyel Márta: Egy osztrák röpiratíró útja a negyvennyolcas forradalom felé (II. rész) 47
68 S. LENGYEL MÁRTA: EGY OSZTRÁK RÖR.ÍRATlRÖ ÜT JA s túljut e tekintetben a polgári szabadságjogok általánosságban való követelésén is, amikor meghatározott társadalmi csoportok, így a parasztok, a zsidók egyenjogúsítását sürgeti, sőt az új napszámos- és munkásrétegek ügyét is messzemenően pártfogolja. S ha kissé ködös formában, de a fejlődőben lévő kapitalizmus csíráiban jelentkező visszásságokra is felfigyel már. Mindezek ellenére azonban megmarad monarchikus érzelműnek, de mivel már az egész rendszert bírálata tárgyává teszi, szükségképpen végérvényesen szakít az abszolutizmus minden formájával, s ezért császárhűsége sem a régi többé: a császárban csak egy elkövetkezendő alkotmányos monarchia uralkodóját hajlandó látni. Másrészről, bár most már megérti, hogy a régi politika erőszakosságai következtében adott esetben törvényszerűen kialakulhat forradalmi helyzet s korábbi fenntartásainak nagyrészén is túltéve magát, még a francia forradalomról is kész elismerni, hogy az a szellemi és politikai szabadság érdekében hatott, sőt Németországot is részesítette némely vívmányában, a forradalmi utat még mindig nem tudja helyeselni s most is visszaretten annak szerinte szükségszerűen véres eseményeitől.294 „Mindaddig, míg csak a legkisebb reménysugár megmarad, annál a gondolatnál akarunk kitartani — írja —, hogy lehetséges lesz a kor nagy és nehéz feladatait kölcsönös bizalommal, békés együttműködéssel megoldani. Nem akarjuk az erőszakos forradalmat, hanem az ésszerű reformot."29 5 Helyesen állapítja meg tehát kortársa, Hans Kudlich, hogy a „jóságos, szeretetreméltó, szentimentális" Schuselka „tiszta lovag" ugyan „a szó nemesebb értelmében", de „éppenséggel idegen a demokratizmustól . . ,",29e vagyis híve a polgári átalakulásnak és az elnyomott néptömegek felemelésének, de idegen az alulról jövő és erőszakos módszereket alkalmazó népforradalom gondolatától. Válságban Schuselka ezidőtájt számotvetve politikai írói tevékenységének eredményeivel, világosan és örömmel látja, hogy a külföldön megjelenő osztrák ellenzéki irodalom — a korszellem megszólaltatója, amelynek ő is egyik megteremtője volt — erősen növekszik s a közvéleményre egyre nagyobb hatást gyakorol. Az a vigasztaló tudat tölti el, hogy az osztrákok politikai öntudata — nem utolsósorban az ő fáradozásának hatására — mind határozottabb és tisztább lesz s a közvéleményben egyre bátrabban jutnak kifejezésre ellenzéki hangok.297 Különösen a színház az a hely, ahol a nép szívesen és gátlás-294 Schuselka, Volkspolitik 159., 175. 1.; Schuselka, Die Lösung 121. 1.; Volkspolitik 158. 1. TM Schuselka. DPR 16. 1. 296 Kudlich II. 68., 66. 1. 297 Schuselka, Rückschritte 225 — 231., 188 — 189. 1. Vö. Schuselka, Die Lösung 169 —171., 179—180., 304 — 305. 1. — Az osztrákok kormányellenes kritikája számos széltében-hosszában terjedő népi élcben is fellelhető, említi többek között Schuselka. Például, nemrégen, amikor elrendelték, hogy a bécsi kutyákat szájkosárral kell ellátni, s néhány érzékeny lélek sajnálkozott sorsukon, a jó bécsiek azzal válaszoltak: vajon az osztrák írók, sőt az egész osztrák nép nem szájkosarat visel-e már réges-régen? (Schuselka, Rückschritte 193. 1.) Ferenc császár haláláról pedig a következő adomát mesélik mindenfelé: amikor a császár halála után egy államtanácsos síró embereket látott a téren, azzal vigasztalta őket, hogy ne sírjanak, hisz minden a régiben fog maradni: ,,'sz épp ezért sírunk" — válaszolták erre zokogva. (Uo. 195. 1.)
