Századok – 1961

Közlemények - Karsai Elek–Szinai Miklós: A Weiss Manfréd-vagyon német kézbe kerülésének története 680

710 KARSAI ELEK—SZIXAI MIKLÓS Előző vallomásomban azt állítottam, hogy Chorin, az ajánlatot irodahelységemben tette, ezzel szemben, rájöttem arra, hogy ez az ajánlattétel Chorin szobájában, az I. emeleten törtónt. Hogy Chorin incognitóban maradjon Budapesten, azt én és Winkelmann beszéltük meg egymással. Ezzel kapcsolatban mi azt mondottuk, hogy Chorin csak egy kihallgatás miatt lett Budapestre hozva és már újra visszavitték. Ezért aztán Chorin nem érintkezhetett senkivel sem. Amennyiben egyáltalában lehet beszélni egy szigorú elhatárolásról az eredeti Chorin féle ajánlattétel és a W. M.-re vonatkozó ajánlattétel között, úgy ez a két ajánlattétel közötti időközt nyilvánvalóan előkészületekre fordították. Erre azért emlékszem, mert nekem egy teljes áttekintést nyújtottak a vállalatról, annak tagozásáról és teljesítő képességéről a megbeszéléseken, vagy röviddel utánuk. Tehát lehetséges ós valószínű, hogy dr. Billitz is dolgozott az előkészületeken és nekem célzatosan beszélt erről, ugyanúgy, mint Chorin az embereimnek. Ez nem változtat azon a tényen, hogy az ajánlatot nekem Chorin személyesen tette, dr. Billitz ós amennyire emlékszem egy-vagy két beosztottam jelenlétében. Hogy ezek a beosztottjaim kik voltak, nem emlékszem. Chorin az ő ajánlattételét azzal indokolta, hogy az új magyarországi helyzet nem alkalmas arra, hogy a család tagjai a vállalatot tovább vezessék. És ha ez elméletileg lehetséges is lenne, ez akkor sem áll a vállalat érdekében. Indokai között volt az is, hogy a vállalat jelenleg vezetés nélkül áll és szükséges, hogy minél előbb erőskezű vezetést kapjon. Chorin közölte továbbá, hogy az én feladatom azzal lesz legjobban teljesítve, ha a vállalatot német SS kezébe juttatjuk, egyrészt maga a vállalat, másrészt a magyar iparra I vonatkozó kapcsolatok megszerzésével, ami a vállalat átvételéből következne. Chorin ismertette a vállalat kiterjedését és jelentőségét a magyar iparban. Chorin ajánlatát a következőképpen tette meg: 1. átadja a konszern részvény packettjót tulajdonilag, i 2. ezért kívánta, hogy a Weiss Mannfred család tagjait: Weiss Jenő, Weiss Alfonz, Kornfeld, Chorin, Mauthner és Weiss bárónőt és családjait külföldre juttassák, megfelelő összegű deviza rendelkezésre bocsátásával, hogy ott egyelőre legyen miből élniök. j 40 — 48 személyről volt szó. Nem emlékszem határozottan, hogy már ekkor, vagy később állapítottuk-e meg az összeget, amely 600 000 USA dollár ós 250 000 RM volt. j Chorin ajánlatát írásba nem foglaltuk. En ezt az ajánlatot nem tartottam olyannak, hogy arról tárgyalni lehessen, részben, . mert nem hittem, hogy meg lehet szerezni ennek a 40 — 48 személynek kiutazására az 1 engedélyt, részben, mert elvből nem tartottam az egész ügyet becsületes dolognak. Pár napig gondolkodtam az ügyön s miután Chorin és dr. Billitz erősen sürgettek, hogy valamilyen formában juttassam tovább, 2 — 3 nap múlva felkerestem Winkelmann-t, akinek véleménye szintén megegyezett az enyémmel abban, hogy a kiutazási engedélyt | nem lehet megkapni. Winkehnann-nal megbeszéltük, hogy ezzel az ajánlattal Himmlerhez > utazom. Miután nekem célom az volt, hogy feladatomat a hadfelszerelés ügyében lássam el, | azon gondolkodtam, hogy lehetséges-e feladatomat az ajánlat figyelembevétele nélkül ! megoldani ós miután ezt nem találtam lehetőnek, olyan megoldáson gondolkoztam, amely biztosítja a Chorin által felajánlott befolyást a W. M. Konszern-re, anélkül, hogy az né- 1 met tulajdonba menne át. j Nekem nagyon kockázatos dolog volt ezzel az ajánlattal Himmlerhez mennem, hogy 40 — 50 zsidót külföldre akarok kivinni, mert engem esetleg azonnal koncentrációs tá- 1 borba vihettek volna. j Himmler előtt elmondottam az ajánlatot és ott jutott eszembe, hogy a keresett megoldás az, ha a német kéz Treuhand-ként szerepel. Vázoltam Himmler előtt, hogy ezáltal épp úgy megkapnánk a befolyást a W. M. konszernre ós a többi iparvállalatokra és ez lehetővé tenné feladatom hasonló jó teljesítését és emellett erkölcsi szempontból is elfogadható lenne, mert megmaradna a konszern magyar nemzeti vagyonként. Himmler először elutasító és megdöbbent volt, a család kiutazására vonatkozóan. Himmler előtt az ajánlatot a következőkkel támasztottam alá: A konszernnek német kezelésbe való vétele megnyitja az ajtót a többi iparvállalat, valamint a magyar kormány és közigazgatás felé és ezzel a német hadsereg részére való bevásárlást a legtökéletesebben el lehet érni.