Századok – 1961
Közlemények - Karsai Elek–Szinai Miklós: A Weiss Manfréd-vagyon német kézbe kerülésének története 680
700 КАЕ S AI ELEK—SZINAI MIKLÓS A SZERZŐDÉS LÉRE JÖTTÉRE ÉS VÉGREHAJTÁSÁRA VONATKOZÓ EGYÉB IRATOK 5. 1944. május 17.1 Chorin Ferenc levele Horlhy Miklós kormányzóhoz az SS-szel létrejött szerződés körülményeiről és indokairól Főméltóságú Kormányzó Ür ! Útban külföldre szükségét érzem annak, hogy Főméltóságú Kormányzó Urat, ki a magyar ipar érdekeit mindig annyira szívén viselte, minél előbb tájékoztassam arról a transaktióról, melyet a Weiss Manfréd vagyonkomplexumok tekintetében kötöttünk, — annál is inkább, mert ez a transaktió bizonyára legkülönbözőbb és feltehetőleg ferde megvilágításban kerül Főméltóságod és a magyar közvélemény elé. Bizonyára méltóztatik értesülve lenni arról, hogy néhány héten át különböző helyeken és körülmények között letartóztatásban voltam. Családunkból még két sógorom br. Kornfeld Móritz felsőházi tag ós br. Weiss Jenő voltak letartóztatva, míg családunk többi tagjának, kiket mind kerestek, sikerült elrejtőznie. Ezen idő alatt sajnos bizonyára a helyzet kényszere alapján Főméltóságod égisze alatt a zsidókérdést szabályozó törvényes alappal nem bíró rendeletek egész sora jelent meg. Ezek a rendeletek egyfelől zárolták, de tényleg eltulajdonították a zsidó vagyont, (állandóan ennek hovafordításáról hallunk), ami rettenetes precedenst teremtett s aminek következményeit máris láthatjuk — másfelől azonban és ezt e percben majdnem súlyosabbnak tartom, — a zsidók s az ilyennek tekintendők minden gazdasági tevékenységét erkölcsileg is, tényleg is lehetetlenné tették. Olyan időpontban történtek ezek az intézkedések, amikor állandóan azt hangoztatják, hogy gazdasági téren is a legnagyobb erőfeszítésre van szükség; sajnos azt hiszem, ezek a rendelkezések az amúgy is meglevő gazdasági kháoszt jóvátehetetlenül ki fogják mélyíteni. Ezek az intézkedések lehetetlenné tették volna részemre a további tevékenységet akkor is, ha — mire nem volt kilátás — szabadlábra kerülök s ugyanez áll a Weiss Manfred család többi zsidónak tekintendő tagjára is. Meg kell egy percre itt állnom ós tájékoztatnom kell Főméltóságodat arról, hogy a Weiss Manfréd vagyon többsége jelenleg a fenti rendeletek alá nem cső keresztény családtagok tulajdona, — de ezek is azon a véleményen vannak, hogy a zsidó családtagok közreműködése nélkül a vállalat vezetése nem képzelhető el. Ilyen körülmények között kellett a követendő útról döntenünk. Letartóztatásom utolsó két hetében úgynevezett Ehrenschutzhaftba kerültem s módom volt néhány emberrel érintkezni ós összekerültem a Reichsführer Himmler vezetése alatt álló gazdasági csoporttal, melynek beállítottságát, gazdasági felfogását olyannak láttam, hogy tárgyalásokat kezdtem velük s ezek folyamán vállalták azt, hogy az egész Weiss Manfréd vagyonkomplexumot „treuhänderisch" kezelésbe vegyék át. Ezzel több célt sikerült elérnünk. Elsősorban azt értük el, hogy a vagyon-állag a mi kezünkben, tehát magyar kézben marad meg, amire még bátor leszek visszatérni; elértük ezt, hogy a vezetés olyan kezekbe kerül, kik kellő hozzáértéssel ós szakértelemmel rendelkeznek s megállapodásunk értelmében a gyár állagának fenntartására s a jövő fejlődési lehetőségeinek biztosítására és kiépítésére fognak törekedni; ez rendkívül fontos volt, mert félő volt, hogy olyan incompetens emberek kezébe kerül a vezetés, kik a gyár munkásságát teljesen megakasztották volna és hosszú időkre lehetetlenné tették volna. A németek érdekét a megállapodás azzal szolgálta s ez vezette őket, hogy ezzel a legnagyobb magyar gyári potenciát teljes mértékben a háború szolgálatába tudják állítani. Az utolsó napokban a gyár vezetői olyan jelenségeket tapasztaltak, kibombázott német gyárak részéről olyan pozitív követelésekkel léptek fel — melyekkel nem mert senkisem szembeszállni, amelyek a gyár gazdasági egységének — pedig ez volt mindig a gyár erőssége — széjjeltépését jelentették volna, amivel Csepel egész létalapja hosszú időkre megszűnt volna. Megmenekültünk ezzel a megállapodással attól is, hogy német cégek nyomása alapján egy definitív megoldásra törekvő s a magyar vagyont elvivő ajánlatot legyünk kénytelenek elfogadni. — A magyar kormánnyal, mely az említett rendeleteket hozta, nem tudtunk és nem is óhajtottunk tárgyalni. 1 A levelet Chorin feltehetően a szerződés aláírása után, Bécsbe történt elutazásuk előtt, tehát május 17-én írhatta.
