Századok – 1961
Közlemények - Karsai Elek–Szinai Miklós: A Weiss Manfréd-vagyon német kézbe kerülésének története 680
A WEISS МАЭТГ RÉD-VAGYON NÉMET KÉZBE KERÜLÉSÉNEK TÖRTÉNETE 689 járuljon hozzá, hogy ezen 49% fölött is gyakorolhassák a részvényeseket megillető jogokat. A Sztójay-kormány rendkívül kényes helyzetben van. Szemtől-szembe, nyíltan nem vádolhatja az SS-t, hogy erőszakkal vette rá Chorinékat a szerződés aláírására. Bár, hogy gyakorlatilag a család „árja" és „nem árja" tagjai kényszerhelyzetben írták alá a szerződést, nem lehetett kétséges a kormány előtt, mindössze az 1600/1944-es kormányrendelet megsértését kifogásolhatja. A kormánnyal való tárgyalásra a németek el sem hozzák a szerződést. Imrédy már hosszú ideig tárgyalt a németekkel a szerződésről anélkül, hogy ismerte volna azt.2 4 Mikor a tárgyalások későbbi szakaszában az SS megbízottak végre megmutatják a szerződést, akkor is hiányzik a IV. számú szerződés, amit a kormány sohasem látott.25 A tárgyalások megindulásának napját nem ismerjük. A június 10-i Minisztertanácson — tehát az első szerződés aláírása után több mint három héttel — az üggyel megbízott Imrédy még meglepő tájékozatlanságot árul el. Úgy informálja a kormányt, hogy a WM-művek „tulajdonképpen a Hermann Göring Werke befolyása alá került", és a kormány tagjai csak a július 5-i minisztertanácson értesülnek arról, hogy ,,a magyar nehézipar ezen legelső reprezentáns gyárai feletti intézkedési jogot Himnderék magukhoz ragadták".26 Imrédy ez alkalommal alternatív javaslatot terjeszt a Minisztertanács elé: 1. merev elutasító válasz, — 2. Himmlerhez levél intézendő, mely rámutatna arra, hogy a WM—SS szerződés „mennyiben érinti a kormányt és az ország presztízsét", és hogy a kormány szükségesnek tartaná a Himmlerrel folytatandó személyes megbeszélést. A Minisztertanács a második megoldási módot fogadja el,2 7 mire a következő minisztertanácsi ülésen, 1944. július 12-én Imrédy „azt találná legmegfelelőbbnek, ha ő maga kiutaznék Himmlerhez e kérdés tisztázására", jelezve egyúttal, hogy „ha mást nem, akkor egy elfogadható kompromisszumot lehetne létrehozni".2 8 Ez már nem a június 10-i minisztertanács kemény, merev álláspontja, itt már szó sem esik a „szuverenitás megvédéséről", a „kemény kézzel való belenyúlásról", — Imrédy itt már megelégednék egy „elfogadható kompromisszummal" is. Imrédy, — akit a „Margareta" terv mint számításba vehető miniszterelnököt jelöl meg, — mikor a WM-ügyben a sajátos magyar finánctőkés érdekeket meg akarja védeni, a tárgyalások folyamán saját maga is tapasztalja az SS presszióját. A július 5-i Minisztertanácson finoman utal is az SS nyomásra: „ . . . az SS-nek ez idő szerint hadosztályai vannak Magyarországon ..." Közvetlen nyomást jelent, hogy Kurt Becher mellett több tárgyaláson résztvesz Otto Winckelmann tábornok, a magyarországi magasabb SS és rendőrség főparancsnoka is. Amikor Kurt Becher és Winckelmann látja, hogy Imrédyvel nem tud-24 9. sz. irat. 716.1., továbbá Imrédy írásbeli vallomása. 2.1. — Imrédy-pör iratai. O. L. Filmtár 7869. 25 8. sz. irat. 716. 1. 26 O. L. Mt. jkv. 1944. júl. 5. (3). 27 Uo. 28 O. L. Mt. jkv. 1944. júl. 12. (7).
