Századok – 1961
Közlemények - Karsai Elek–Szinai Miklós: A Weiss Manfréd-vagyon német kézbe kerülésének története 680
686 KARSAI KLEK—SZINAI MIKLÓS A „Weiss Manfréd-ügy" nemcsak a csepeli műveket érintette, bár ez is elég nagy komplexum lett volna, hiszen a WM. acél- és fémművei önmagukban véve is a magyar nehézipar legjelentősebb üzemei közé tartoztak. A Weiss-család s a velük szoros rokoni kapcsolatban álló Chorin-, Mauthnercsalád érdekeltségei kiterjedtek a magyar nehézipar számos más vállalatára, sőt az élelmiszeriparra és a textiliparra is. Magyarország két legnagyobb finánctőkés csoportja, a Hitelbank és a Kereskedelmi Bank közül az utóbbiakhoz tartoztak. Ez a két csoport együttvéve 1944-ben az egész magyar gyáripar tőkéjének több mint 50%-át tartotta kezében.1 8 Itt tehát nem akármilyen vagyonkomplexumról volt szó, hanem az egyik legnagyobb magyar ipari vagyonról, olyan tőkeérdekeltség megszerzéséről, amelynek uralkodó szerepe volt a Kereskedelmi Bank finánctőkés csoportján belül. Említettük már, hogy a németek európai hódításaik során (Ausztria, Csehszlovákia, Franciaország megszállása után) jelentős Hitelbank részvénypakettek birtokába jutottak. Most Magyarország megszállása után a WM-konszern megszerzésével a másik finánctőkés csoporton belül is döntő befolyáshoz juthattak. A WM. tranzakcióval tehát a németek egycsapásra az egész magyar közgazdasági életben közvetlen uralkodó befolyásra tehettek szert. Itt döbbenhettek rá a magyar finánctőkések, hogy a német SS a legnagyobb zsidó finánctőkések vagyonának megszerzésén keresztül közvetlenül fenyegeti őket is. Imrédy tárcanélküli miniszterré való kinevezésének időpontja (1944. május 23-a) egybeesik az SS—WM szerződés megkötésének időpontjával (1944. május 17.). Nem lehet véletlennek tekinteni azt sem, hogy Horthy ekkor intéz levelet a Sztójay-kormányhoz a német megszálló csapatok önkényes foglalásai, magyar javak erőszakos birtokbavétele miatt.1 7 továbbá azt sem, hogy ekkor kerül tető alá az új német—magyar megállapodás. budapesti portugál, svájci és svéd követségeken azzal a meghagyással, hogy amennyiben az elhelyezést követő 21 napon belül a követekkel előre megbeszélt szövegű távirat nem érkezik meg Portugáliából, illetve Svájcból (ami azt jelenti, hogy a család nem érkezett ki), a zárt borítókot bontsák fel és annak tartalmát hozzák a magyar kormány tudomására. („Itélet"[Népbírósági Közlöny] c. hetilap. Felelős szerk. és kiadó: Hajdú Endre. - II. évf. 47. sz. 1946. XII. 5—6. 1.) 16 Lásd Berend-Ránki idézett müve 393-395. 1. Itt még figyelembe kell venni, hogy az alaptőkék — amelyek a számítások alapját képezik — már a háború előtt sem fejezték ki a vállalatok reális értékét. A háborús konjunktúra idején a magas profitokat elsősorban a nehézipari és azon belül is különösen a WM-órdekeltsógek fölözték le; a WM iparvállalatok nagy háborús nyereségeik és óriási tőkeberuházásaik ellenére — melyek az alaptőkék sokszorosát tették ki —, alaptőkéjüket a háború során egyszer sem. emelték. Csak a két WM repülőgépgyárba csupán 1938—1941 között 95 millió pengőt ruháztak be, ami a két vállalat alaptőkéjének majdnem nyolcszorosa. (Berend —Ránki: i. m. 381, 449. 1.) 17 Horthy levelében többek között a következőket írja: „Minden olyan esetben . . . amidőn akár a mezőgazdaság, akár más termelési ág, akár a honvédelem céljait szolgáló ingatlan, épület, ipari, vagy kereskedelmi vállalat, vagy akárcsak annak helysége, berendezése, vagy termelési eszközei, illetve árúkószlete, valamelyik külföldi hatalom részére való akár végleges, akár ideiglenes átengedéséről van szó, sem polgári, sem katonai hatóság, sőt maga az ügy tekintetében egyébként illetékes miniszter sem rendelkezhet önállóan. Nem tehet olyan intézkedést sem, amely e tekintetben akárcsak
