Századok – 1961

Közlemények - Karsai Elek–Szinai Miklós: A Weiss Manfréd-vagyon német kézbe kerülésének története 680

A WEISS МАЭТГ RÉD-VAGYON NÉMET KÉZBE KERÜLÉSÉNEK TÖRTÉNETE 681 Nem véletlen, hogy a Kállay-kormány kétarcú, Janus-politikája — amelyet hosszú ideig mindenfajta intervenció nélkül tűrtek a németek — 1944 március elején vált tűrhetetlenné Németország számára, akkor, amikor a feltartóztathatatlanul előrenyomuló Vörös Hadsereg a keleti front északi szakaszán megközelítette Kelet-Poroszországot, délen a Wehrmacht üzem­anyagellátása szempontjából életbevágóan fontos romániai olaj mezők felé tört előre, a front középső szakaszán pedig a sziléziai iparvidék és a Kárpát­medence került veszélyeztetett helyzetbe. Szaporodtak a jelek a nyugat-európai invázió megindulásáról is: az OKYV számára lehetetlenné vált, hogy lényeges erősítéseket vonjon el az „Atlantik-Wall" övezetéből. A német katonai és politikai vezetés szempontjából azonban e kiélezett helyzetben nem volt teljesen mindegy, hogy Magyarország megszállása milyen módon megy végbe, — erőszakos eszközöket kell-e igénybevennie vagy létre lehet-e hozni valamifajta új megegyezést a magyar uralkodó osztályok egy részével. Azért hívta meg Hitler Horthy kormányzót, Szombathelyi vezérkari főnököt és Ghyczy külügyminisztert Klessheimbe, hogy a Magyarországot megszálló német csapatok ne ütközzenek ellenállásba, hogy Horthy maradjon a helyén; ő menessze Kállay kormányát s az ő aláírása legyen rajta az új, a Német Birodalom érdekeit jobban szolgáló kormány kinevezési okiratán. Hitler közölte Horthyval, hogy az ország nyugati, déli és északi hatá­rain bevonulásra készen állanak a felsorakozott Wehrmacht, SS hadosztá­lyok, sőt ha szükséges, támadnak a románok, horvátok és szlovákok is. Ez az erőszakkal való fenyegetés volt. De Hitlernek, valamit fel kellett ajánlani Horthynak (és kísérőinek), Ipgy ezt az erőszakot „kölcsönös megegyezés"-nek deklarálják, nemcsak március 18-án Klessheimben, hanem március 22-én a budai királyi Várban is.5 Ez a valami: Magyarországon a bevonuló Wehrmacht és SS egységek nem kapnak semmiféle különleges előjogokat, „szuverén" marad az ország — természetesen azzal a feltétellel, hogy mindent megtesz az új kormány, amit a német katonai és polgári hatóságok megfelelő formában és módon elő­terjesztenek. A németek számára fontos volt, hogy az ország megszállása formailag semmilyen formában ne jusson kifejezésre; szó sincs az ország megszállásáról, a német csapatok „kölcsönös megegyezés alapján" és abból a célból „érkeztek" Magyarországra, hogy Magyarország a közös ellenség ellen közösen viselt háborújában . . . minden erő „mozgósításával és átfogó biztosítékok meg­teremtésével támogatást kapjon . . ."6 A Kállay-kormány tehát Horthy, az ország törvényesen megválasztott kormányzója kezébe adja vissza megbízatását, a Sztójay-kormányt Horthy nevezi ki, — a német csapatok Magyarországra „érkeztével" az országot gyakorlatilag a megszállott országok nívójára süllyesztették, — formailag — arra törekedtek, hogy az ország szuverenitásán ne essék csorba. Magyarország fokozottabban veszi ki részét a háborús erőfeszítések -5 Hivatalos jelentés a Sztójay-kormány megalakulásáról, a német csapatok Magyarországra „érkezéséről". O.L. MTI. Híranyag—Németország. 1944 márc. 22. 99-100. 1. 6 Uo. Századok

Next

/
Oldalképek
Tartalom