Századok – 1961
Tanulmányok - Pölöskei Ferenc: A függetlenségi párt kettészakadása és a koalíció felbomlása (1909) 614
630 PÖLÜSKEI FERENC azt a reményét is, hogy ezen az alapon a pártok egységét újra létre lehet hozni, s e kérdés megoldása körüli tárgyalások ismét megszüntetnék a széthúzást.49 1909 októberében — amikor nyilvánvaló volt már a függetlenségi párt jobbszárnyának nyílt csatlakozása, valamint Kossuth Ferenc közeledése Andrássyékhoz — a bankcsoport elhatározta, hogy határozottabb akciókkal követeli a függetlenségi párt kormányrakerülését s az önálló bank felállítására vonatkozó határozattal megszünteti Kossuth Ferenc ingadozását. Batthyány Tivadar írta: ,,A legerősebb harcok ideje . . . most következik reánk, amikor a döntés perce közeledik. Most van a legnagyobb szükség arra, hogy erőnket, egyetértésünket, szilárd kitartásunkat szemmelláthatólag dokumentáljuk."60 Ezért 1909. november 7-re meghirdették Justh Gyula makói képviselői beszámolóját. Ezzel egyidejűleg a kooperációt helyeslő néhány függetlenségi párti képviselő ugyancsak november 7-re, Justh makói képviselői beszámolójának napjára Kossuth Ferenc tiszteletére ünnepi ebédet rendezett, amelyre már napokkal előbb meghívták a „megbízható", a kooperációs tervet magukénak valló függetlenségi párti képviselőket.5 1 A párt jobbszárnya arra törekedett, hogy a két egyidőben lezajló gyűlés Kossuth Ferenc és Justh teljes s nyílt szakításával végződjék. Ezért próbálták elhitetni Kossuth Ferenccel, hogy Justh ellene szervezte a makói gyűlést, s a pái'tvezérség útját igyekezett ezzel egyengetni. Kossuth Ferenc ilyen előzmények után 1909 november elején megtette azt az egy lépést is, amely a kooperációtól idáig még elválasztotta. Látta, hogy ez a lépése a függetlenségi párt kettészakadásához vezet, de amikor döntenie kellett, a pártnak azzal a szárnyával tartott, amelyhez egész miniszteri múltja, baráti kapcsolatai fűzték. Ide kapcsolta politikai felfogása, konzervatív dualista beállítottsága is. Elhatározásában szerepet játszott az is, hogy a párt kettészakadásának kárpótlásául, ellenértékéül miniszteri székének megtartását remélte. Hollóék már november 7. előtt érezték, hogy Kossuth Ferenc feladta az önálló bank követelését. „Legnagyobb szomorúsággal látjuk — írja a Magyarország —, hogy körülbelül eldöntöttnek tekinthető, hogy Kossuth hozzájárulását adta a közös bankos pártokkal való kooperációhoz és a közös bank szabadalmának meghosszabbításához".52 Justhot november 7-i makói útjára a függetlenségi párt 94 képviselője kísérte el. Vele ment többek között Bakonyi Samu, Holló Lajos, Buza Barna, Hentaller Jenő, Kniety Károly, Lovászy Márton. Résztvettek a gyűlésen a kiskunfélegyházi, aradi, battonyai, szegedi, mezőkovácsházai és más városok függetlenségi pártjainak küldöttei is. Amíg Justhék célja a makói gyűléssel — annak ellenére, hogy látták Kossuth eltávolodását az önálló banktól — az Alkotmánypárttal és Néppárttal való szakítás s a párt egységének megerősítése volt, addig a november 7-i budapesti pártebéd szervezői a kooperáció érdekében már Justhéknak a pártból való kirekesztését tekintették főfel-49 Uo. 50 A. A. L. J. cs. lev. Batthyány Tivadar levele Justh Gyulához. 1909. okt. 16. 51 Amikor Buza Barna, Zakariás János és Bitner Zsigmond azt kérdezte Szentiványi Árpádtól, a nov. 7-i ebéd egyik szervezőjétől, hogy őket miért nem hívták oda meg, így válaszolt: „Csak olyanokat hívtunk meg, akikről feltehettük, hogy egy nézeten vannak velünk és e pártban csak egy vezért ismernek, Kossuth Ferencet." (Budapest, 1909. nov. 9.) 52 Magyarország, 1909. nov. 6.