Századok – 1961
Tanulmányok - Pölöskei Ferenc: A függetlenségi párt kettészakadása és a koalíció felbomlása (1909) 614
622 PÖLÜSKEI FERENC függetlenségi párt Apponyi irányítása alatti részét is megnyerje, reális célkitűzés volt. A párt e részével, ennek teljes megnyerésével akart azután hatni a függetlenségi párt két csoportja között ingadozó Kossuth Ferencre is. Andrássyék kormányalakítási tervének alapját többek között a katonai reformok, a bankkérdés végleges megoldásának elodázása, a készfizetések felvétele s a nacionalizmus képezték.13 Az Alkotmánypárt tehát, miután a bankcsoport ereje egyre növekedett, nem tulajdonképpeni programját, a vám- és bankközösség meghosszabbítását, hanem csak a bankprovizórium, a bankkérdés végleges megoldásának elhalasztását hirdette. Justhék sikereinek ellensúlyozása késztette Andrássyt az úgynevezett közbenső vámvonal létrehozásának kérésére is. A közbenső vámvonal azonban a vámszövetségnek egy módozata volt, ezzel akarták Andrássyék az önálló bankról elterelni a figyelmet. A tervezett parlamenti többség megvalósítása érdekében Andrássyék a magyar uralkodó osztályok nacionalizmusát is igyekeztek felhasználni. Ezért a magyar szupremácia veszélybe jutásáról beszéltek. Nemcsak a nemzetiségek elleni összefogásra hívták fel a magyar uralkodó osztályokat, hanem azt is hirdették, hogy a király Kristóffyt kívánja megbízni kormányalakítással, aki feloszlatja a képviselőházat, s „egy oktrojált választási törvény alapján olyan választásokat csinál, amelyek a nemzetiségi képviselőknek. . . olyan nagy tömegét hoznák az ií j képviselőházba, hogy a magyarok hatalma egyszersminderikorra meg lenne törve".19 A készfizetések felvétele, bár nem oldotta volna fel a közös bank és a közös vámterületnek a magyar iparfejlődést bénító kötelékeit, mégis élénkítette volna Magyarország és a Monarchián kívüli országok gazdasági és kereskedelmi forgalmát. Ezért nemcsak az osztrák finánctőkés körök, hanem az osztrák középburzsoázia és az osztrák finánctőkével összefonódott magyar nagytőkések is ellenezték azt. Az osztrák keresztényszocialisták azzal érveltek a készfizetések felvétele ellen, hogy a 67-es törvények csak 10 éves kiegyezést ismernek, s közben a birodalom két államának egymásközti viszonyát változtatni nem lehet. A készfizetések felvétele elsősorban a magyar közép- és kispolgárság számára jelentett volna több s olcsóbb hitelt, ezért a kooperáció nagybirtokos vezetése e rétegek megnyerése érdekében hangoztatta ezt a közös vámterületet nem érintő jelszót. Andrássyék az osztrák kománynál ugyanakkor azzal érveltek, hogy a készfizetések felvétele nem érinti Ausztria érdekeit, s erősíti a Monarchia hadikészültségének financiális alapját. Hiába bizonygatta azonban Andrássy és Wekerle, hogy egyedül az ő kibontakozási tervükkel lehet csak a magyarországi kormányválságot megoldani. Hiába igyekeztek a katonai javaslataik súlyát a világháború közeledésének veszélyével növelni. A függetlenségi párt jobbszárnyának vezetői, bár állandóan tárgyaltak Andrássyékkal, ebben az időszakban még a függetlenségi párt egységének megőrzésére törekedtek. A volt szabadelvűek sem mentek az Alkotmánypártba. Egyrészt azért nem, mert bíztak a Szabadelvű Párt jövőjében, másrészt nem bocsátották meg az Alkotmánypárt tagjainak, hogy 1904-ben cserbenhagyták őket, s a függetlenségi párttal kötöttek szövetséget.20 A király sem fogadta el Andrássyék katonai, nemzeti reformokra épülő javaslatát. 1909 nyarán így 18 Az Újság, 1909. máj . 6., jún. 6., jún. 23. 19 Alkotmány, 1909. máj. 5. (Az Alkotmány a Néppárt orgánuma volt.) 20 Az Újság írja Andrássyék hívó szavára : „Ugyan minő gondolat ez éppen attól, aki a szabadelvű párt felett meggyújtotta annak templomát". (Az Újság, 1909. máj. 6.)
