Századok – 1961
Tanulmányok - Pölöskei Ferenc: A függetlenségi párt kettészakadása és a koalíció felbomlása (1909) 614
620 PÖLÜSKEI FERENC párttal kapcsolatos állásfoglalásában bekövetkeztek. Nem látták azt sem, hogy hiányoznak azok a Monarchia létét fenyegető tömegmozgalmak, amelyeknek kinevezésüket köszönhették. Szem elől tévesztették azt is, hogy az 1905-ben megbukott szabadelvűek egyelőre a háttérben, de szervezkedni kezdtek. Elmúlt már az annexiós válság is, ami nem korlátozta többé az udvar koalíció-ellenességének kibontakozását. Apponyiék a megváltozott körülményeket figyelmen kívül hagyva folytatták fenti politikájukat. Mivel azonban nemcsak a koalíció széthullásától s a hatalom elvesztésétől, hanem a valóságos nemzeti harctól is féltek, alkotmányvédő küzdelmük végig mérsékelt maradt, s kizárólag szóhadjáratban merült ki. Horváth József írta többek között a következőket: „Még alig múlt három esztendeje, hogy úgyszólván kizárólag ennek az előkelő gondolkozású, hazafias, állam- és nemzetfenntartó tisztikarnak vállaira hárították át a megrendült alkotmány védelmét, és most újból ugyanennek a tisztikarnak exisztenciáját tegyük kockára? Hát szabad-e az ilyesmiből rendszert csinálni? Szabad-e visszaélni ennek a tiszikarnak őseitől örökölt áldozatkészségével? Nekem az a becsületes meggyőződésem, hogy: nem szabad."0 így ez az 1906-os április paktumot, s ennek megfelelő kormányzásukat követő „nemzeti harcuk" nemcsak az igazi nemzeti harctól állt távol, hanem még 1905/6-os úri ribilliójuknak ,is komikus paródiáját jelentette. Apponyiékkal szemben Justhék programjuk nyílt hirdetésével harcoltak a függetleségi párt egységének megvalósulásáért. Követelték, hogy a függetlenségi párt, mint többségi párt vegye át a hatalmat, s szakítson a koalíció 67-eseivel. Holló írta: „A további pártszövetkezésnek minden erkölcsi alapja hiányzik. Feltétlenül szét kell válniuk a pártoknak, azután kormányozzon az, amelyik a hatalmat magához tudja ragadni. Mivel azonban a 48-as párté a nemzet bizalma, ez a párt van túlnyomó többségben, elérkezett a tiszta 48-as kormány megalakulásának ideje."10 A bankcsoport ebben a kormány lemondását követő időszakban tovább erősödött. Politikai tartalimí „ebéd-összejövetelei" ekkor váltak rendszeressé, s a vidéki függetlenségi pártok, ipartestületek, megyei törvényhatósági bizottságok egy része állást foglalt az önálló bank mellett.11 1909 május-júniusában a függetlenségi párton belüli feszültség tehát nem csökkent, hanem inkább növekedett, s így sem a jobbszárnynak, sem a bankcsoportnak nem sikerült programja alapján a párt egységét megvalósítania. A Justh köré csoportosulok többsége, bár határozottan követelte az önálló bank felállítását, akkor még csak kormánykombinációkban gondolkodott, s a parlamenti többség megszerzésének reménye, az uralkodó iránti illúzió mérsékelte, lassította a bankcsoport e részének demokratikus irányú fejlődését. A bankcsoprt egy kisebb része azonban kezdettől nem bízott a függetlenségi párt kormányalakításában. Bedőházi János, a függetlenségi párt képviselője — aki ebben az időszakban Justh köréhez tartozott — a kormány lemondása után azt tanácsolta Justh Gyulának, hogy ne a kormányalakítási tárgyalásokra irányítsa figyelmét, hanem a néptömegek megnyerésére összpontosítsa erejét. „Mi ma választókkal még bőven rendelkezünk, de nem rendel-9 Az Újság, 1909. máj. 22. (Az Újság a későbbiek folyamán a Nemzeti Munkapárt lapja lett.) 10 Magyarország, 1909. máj. 1. (A Magyarországnak Holló Lajos, a bankcsoport egyik vezetője volt a szerkesztője.) 11 A bankcsoport kezdeményezésére létrejött országos függetlenségi pártgyűlés is a bankönállósítás programját fogadta el. Az Újság 1909. jún. 8.
