Századok – 1961
Tanulmányok - Kiss József: A tőkés agrárfejlődés foka és néhány vonása Szolnok megyében a millennium évtizedében (I. rész) 581
•608 KISS JÓZSEF tásában, kirablásában, munkaerejük lekötésében a redemptus övezetek földbirtokosai is alaposan kivették a részüket. V. I. Lenin a parasztság felbomlásának folyamatát és e folyamatban a falusi lakosság új típusainak létrejöttét jellemezve mutat rá, hogy a cselédtartó jómódú parasztság rétegéből alakul ki a bérlők osztálya, mert a piacra termelő és a gabonaeladás céljából bérelt földnek nagy szerepe van e gazdaságokban. „A gazdaság méretei itt a legtöbb esetben meghaladják a család munkaerejét, s ezért a gazdasági cselédek, de különösen a napszámosok bizonyos állományának kialakulása a jómódú parasztság létének elengedhetetlen feltétele."39 Amint a mezőgazdasági munkások és a gazdasági cselédek felhalmozásának nagymérvű előrehaladását igazoló kimutatások tanúsítják, Szolnok megyében a kistermelők tömegei váltak bérmunkássá, s ez a paraszttalanodási folyamat jóval meghaladta az országos arányokat. A tőke és a munkaerő koncentrációjának különböző formáival, valamint a földbirtok nagyarányú centralizációjával párhuzamosan, illetve ezzel ellentétes irányban zajlott le a földbirtok bizonyos fokú elaprózódásának folyamata is, amely újabb gazdaságok létesítésére és a már meglevők kibővítésére vezetett. Ez a folyamat itt kisbérleti, parcellázási (redemptus közlegelők felosztása) és telepítési akciók formájában jutott kifejezésre. A tőkés agrárfejlődés során ,,az osztályérdek arra kényszeríti a földbirtokosokat, hogy a munkások földparcellákhoz juttatására törekedjenek".4 0 Az osztályérdek itt mélyen fekvő gazdasági, politikai és társadalmi tényezőkből tevődik össze. A földbirtokos osztály minden területen a többtermelés, a magasabb jövedelem lehetőségeit kereste az agrárválságból való kilábalás időszakában. A 90-es évek első felére utalva írja az alispáni jelentés: „Általános volt a nézet, hogy — ha belterjesebben fogunk gazdálkodni, s ha változatosabb termelés és az állattenyésztés fejlesztése által a földet jövedelezőbbé tesszük — a gabonaárak hanyatlása által szenvedett csapás hatásai enyhébbek és könnyebben elviselhetőek lesznek". . . s „most eljutottunk odáig, hogy a mezőgazdasági termelés alig fedezi a kiadásokat, már az a vigasztalásunk sem lehet, hogy belterjesebb gazdálkodással többet termelni igyekezzünk, mert a jelenlegi gazdasági haladottság mellett rohamos fejlődésre többé kilátás nem lehet."41 Ilyen gazdasági meggondolás alapján került sor éppen 1895-ben Kenderes község határában 2600 kat. hold tőkés bérlet kisbérleti parcellázására. Kenderes a nagybirtokos övezetben fekszik, s jellemző, hogy itt is a redemptus övezethez tartozó kisújszállási és karcagi nagykun szegényparasztok kaptak földbérletet 5—10 holdas parcellákban, s ezeknek „mindegyike kötelezte magát a hatos vetésforgó rendszeres betartására, és holdanként 1 — 1 forinttal magasabb bér fizetésére, mint amennyit az illető vidék nagybérlői fizetnek. E magasabb bérfizetés azzalnyert indokolást, hogy ilyen kisebb parcellák bérgazdasági felügyelete több költséget okoz a birtokosoknak, mint a nagybérlői".42 Jellemzőa szegényparasztság földéhségére, hogy a földbérletnek még ilyen súlyos feltételeit is elvállalta. Az ilyen akciókban nemcsak a parasztság földéhségének csillapításáról volt szó, hanem ugyan-39 V. I. Lenin Müvei. A kapitalizmus fejlődése Oroszországban. III. köt. 172. 1. 40 V. I. Lenin : Az agrárkérdésről. A kapitalizmus a mezőgazdaságban. 35. 1., valamint Pach Zsigmond Pál : Magyar gazdaságtörténet. Egyetemi jegyzet. 260 — 262. 1. 41 Párttörténeti Intézet Archívuma. Szolnok megyei alispáni iratok. 1897. 30 859/1897. sz. 42 Vö. a „Nagykunság" 1897. febr. 7-i számának 4. oldalával.
