Századok – 1961
Tanulmányok - Kemény G. Gábor: Mocsáry Lajos nemzetiségi politikája és a szerbek (I. rész) 562
MOCSÁRY LAJOS NEMZETISÉGI POLITIKÁJA ÉS A SZERBEK 577 imperialista politika felett.5 4 Nem hallgathatjuk el ugyanakkor, hogy a „keleti kérdésben" — pontosabban az ezzel összefüggő nemzetiségpolitikai kérdésekben — ugyanazt a szűklátókörű, „törökbarát" utat követi, mint a korabeli magyar ellenzék általában. Vajon ..törökbarát" volt-e, s ami ezzel egyenértékű, ellenfele a délkelet-európai elnyomott népek szabadságharcának, a török függés alóli felszabadulási küzdelmeinek? doggal mondhatjuk: Mocsáry nem volt „törökbarát" s nem volt ellene a délkelet-európai népek szabadságküzdelmének. Mocsáry, akárcsak Kossuth s a kor minden függetlenségi politikusa, Törökország, mint európai hatalom, létezésében a cárizmus, mint imperialista hatalom elleni védőgátat látott, s e hamis illúzióban mindnyájukat megerősítette a 49-es bukás után a Porta részéről a magyar forradalom vezetőinek — ha sivár körülmények között is — nyújtott menedékjog. Ettől eltekintve mind Kossuth mind Mocsáry rokonszenvezett a délkelet-európai népek szabadságtörekvéseivel. Mocsáry számos beszédben tiltakozik az okkupáció ellen, Kossuth pedig éppen Mocsáryhoz intézett 1882. március 9-i levelében a „nemzeti autonómia alapján" létesítendő alkotmánytervet javasol az okkupált tartományok számára, a megszállás megszüntetésével, igaz, a Porta szuverenitása mellett. S hogy Mocsáry mennyire figyelemmel és rokonszenvvel kísérte a délkeleteurópai népek szabadságmozgalmát és önállósulási törekvéseit, mutatja a Miletic-ügy mélypontján a függetlenségi sajtóban megjelent tiltakozása s egyben védőirata az ártatlanul elítélt szerb nemzetiségi politikus mellett. Mocsáry elvi nyilatkozatának értékeléséhez röviden ismernünk ksll a „Miletié-ügy" előzményeit. Mileticet — a korabeli szerb nemzetiségi mozgalom vezérét — még 1876 júliusában, képviselői mentelmi joga erőszakos megsértésével és hamis tanúk vallomása alapján azért börtönöztette be a Tisza-kormány, mert — állítólagosán — magyarországi szerb önkénteseket toborzott, akik Szerbia oldalán részt vettek volna a török elleni hadműveletekben. A lefolytatott vizsgálat — anélkül hogy a „toborzást" s az ezzel összefüggő „segélyakciót" hitelt érdemlően bizonyítani tudta volna — Miletióet „bűnösnek" sabban kizsákmányolhassa." Az osztrák-magyar banktársulat létesítéséről és szabadalmáról szóló törvényjavaslat általános tárgyalásakor mondott 1877. nov. 2-i beszédéből, Képv. Napló 1875-78. XIII. 65. 1. 54 A bécsi udvar haladásellenes és imperialista politikájáról az okkupáció ellen tiltakozó 1878. nov. 16-i beszédében (Képv. Napló 1878-81. I. 201-208. 1.) a többi közt ezeket mondja: „. . . A Burgnak sötét odúiban még mindig a középkor szelleme kísért" illetve: „Bosznia és Hercegovina okkupálása egyáltalán nem volt indokolva. Engedje meg a t. Ház, hogy röviden elmondjam nézetemet arra nézve, vájjon mennyire indokolt ezen okkupáció a szláyság, a szlávok iránt való viszonyunk szempontjából. Tisztázva vannak már nálunk a nézetek arra nézve, hogy nekünk a szlávoktól félni, a szlávokat gyűlölni egyáltalában nincs okunk. Amennyiben lehetséges az, hogy nemcsak egyes emberek, hanem nemzetek közt is fennállhatnak a barátság kötelékei, a mi legjobb barátunk, a lengyel is szláv nemzet . . . Egyébiránt ón úgy tudom, hogy a mi veszedelmünk nem a szlávoktól jött, sokkal inkább jött az a németektől (Igaz ! Úgy van ! a szélsőbalon.), mert tudjuk, hogy attól a perctől, mióta őseink kijöttek Ázsiából, mindig az volt a törekvése a németségnek, hogy ezt az országot saját birodalmába beolvassza." Az erre a járszalagra kötött expanziós uralmi politika veszélyezteti a nemzet jövőjét, veszélyezteti a világbékét, az okkupációnak tehát végét kell vetni. Mocsáry szavaival — az 1881. okt. 14-i felirati vitában mondott beszédét idézve: „En azt látom t. Ház, hogy nem a nyugalom tényezőivel, hanem puskaporos hordóval van Magyarország körülvéve és saját kebelünkben, a hatalom ambitióinak növekedésében, tartománycsempészeti törekvéseiben van meg az akna, mely a világbékét veszélyezteti . . . Inkább ma mint holnap ürítsük ki azon elfoglalt boszniai és hercegovinai területet." Képv. Napló 1881-84. I. 90-96. 1.
