Századok – 1961

Tanulmányok - Kemény G. Gábor: Mocsáry Lajos nemzetiségi politikája és a szerbek (I. rész) 562

MOCSÁRY LAJOS NEMZETISÉGI POLITIKÁJA ÉS A SZERBEK 569 Mocsáry, a politikai közíró a „Programm"-ban kifejtett elveket 1860 végétől 1861 májusáig több vezércikkben részletezi a Pesti Napló hasábjain.21 A Borsod megyei, mezőkövesdi kerület fiatal képviselője (35 éves volt ekkor) 1861 áprilisában a felirati vagy Deák-párt képviselőjeként jelentkezik a magyar közéletben, és ilyen jellegű pártállása Deák 1865. évi, a kiegyezési politikát bejelentő Húsvéti Cikkének megjelenéséig, pontosabban a Deák-párt 1866. évi nyílt szervezkedéséig tart. Mocsáry ellenségei ismételten felvetették, hogy fokozatosan, a Deákpárttól a balközépen át érkezett el a szélsőbalig, s ebben bizonyos elvi ingadozást véltek felismerni. A helyzet valójában az, hogy Mocsáry 1861 tavaszán nem határozhatott szabadon pártállása felől. Borsodban ekkor még szélesebb ellenzéki mozgalomnak nyoma sincs (majd Mocsáry csinál — 1867 és 1869 között és akkor is csak átmenetileg — „ellenzéki megyét" Borsodból). A mezőkövesdi mandátumot deákpárti többségtől kapta s egyéni érdeme, hogy ugyanazok a választók — bár igen heves küzdelemben — 1865-ben ismét megválasztják az ekkor már ellenzéki útra lépő politikust. Egyébként is a „felirati" és a „határozati" párt csak a közjogi harc két válfaját jelentette, az utóbbi részéről tényleges pártkeret és szervezkedés, •sőt tényleges program nélkül. A tragikus sorsú Teleki László halálával megüresedett ellenzéki vezérségre törő Tisza Kálmán nem adott, nem is adhatott lényeges programot az amúgy sem egységes ellenzéknek. Mocsáry felirati párti mandátumának jelentősége tehát másodlagos, s későbbi közéleti szerepével nem állott ellentétben. Az 1861. évi országgyűlés munkájában komolyabb szerepet nem vitt. Deák közvetlen környezetéhez nem tartozott, s az országgyűlés feloszlatása után semmiféle kapcsolata nem volt többé Deákkal. Eötvös pedig, akinek elméleti téziseit éppen ő vette elsőként e korban bonckés alá, pártállására tekintet nélkül igyekezett korlátozni működése körét, kiváltképp nemzetiségi vonatkozásban. Csakis ezzel magyarázhatjuk, hogy Mocsáry, aki gyors egymásutánban megjelent három könyvével országosan ismert szakírónak és publicistának s megyei szereplése alapján (1860-ban megválasztják Borsod másodalispánjának, de nem fogadta el) közéleti tényezőnek és főként nemzetiségi szakértőnek számított, miért nem vesz részt az 1861. évi országgyűlés nemzetiségi bizottságának munkálataiban. Ismeretes, hogy Eötvös kezdeményező és irányító szerepet töltött be az 1861. évi országgyűlés által kiküldött „nemzetiségi bizottmány" előkészítésében. Az 1861. évi bizottság magyar résztvevői között azonban — mint említettük — hiába keressük Mocsáry nevét. Eötvös jónak látta Madách, a költő, de nem mint az egyébként pozitívan értékelhető, de ekkor még nem ismeretes, kéziratban levő „Civilizátor" patriárkális megbékélést hirdető szerzője, hanem mint a „politikai nemzet" elvét elismerő politikus behívását. A „Programm" szerzőjének meghívását azonban nem tartotta szükségesnek abba a bizottságba, mely az 1861-iki országgyűlés rövid, de oly lényeges időszakában jóformán semmit sem végzett. Eötvös nyilván nem felejtette el Mocsáry éles, de mindenképp jogos bírálatát a „Nemzetiség"-ben, mely nem 21

Ezidőtájt megjelent cikkei közül ld. a Pesti Naplóban cím nélkül megjelent ún. „második vezércikk"-ét, P. N. 1860. nov. 29.; 277. sz. továbbá: Egy pár őszinte szó nemzetiségi viszonyainkról és A nemzetiségek kérdése, P. N. 1861. ápr. 5. és 29.; 77. és 102. sz. 7 Századok