Századok – 1961
Tanulmányok - Kemény G. Gábor: Mocsáry Lajos nemzetiségi politikája és a szerbek (I. rész) 562
MOCSÁRY LAJOS NEMZETISÉGI POLITIKÁJA ÉS A SZERBEK 565 másajkú hazai népek egymás közötti viszonya szemszögéből is elsőrendűen fontos problémája a kornak, Eötvös alapjában félreérti a kérdést, amikor Mocsáryval ellentétben a „nemzetiségi érzület", a „nemzetiségek" s az „egész nemzetiségi kérdés" fokozatos megszűnését tételezi fel. A szabadelvű államról alkotott elképzelése szerint „a civilisatio kifejlődésével fokról-fokra fogy a nemzetiségek száma. . . de mi által ótalmazhatjuk meg a veszély ellen? Az által-e, hogy az egyes nemzetiségeket, mint múmiákat, törvényekbe begöngyölgetve, a törvényhatóságok sírkamrájába rakjuk le?. . . "e A nemzetiségi kérdés korszerű megoldása Eötvös elképzelésében tehát a civilizáció fokának minél nagyobb és szélesebb emelése, mellyel fokozatosan együtt jár a nemzetiségi kérdés, majd a nemzetiségek elenyészése. Ebből a feltételezésből kiindulva természetszerűleg a „törvényhatóságok sírkamrájába teendő múmiaként" hat az országot lakó egyes nemzetiségek történeti fejlődésének, intézményeinek, művelődésének és szokásainak törvényesített védelme, hiszen a modern szabadelvű állam, amit Eötvös mindenkor az összmonarchia keretében képzel el, civilizatórikus eszközökkel amúgy is fokozatosan „megoldja" a kérdést. Eötvös 1865. illetve 1868. évi felfogása az egyéni szabadságjogok alapjára fektetett és a politikai nemzet keretébe állított nemzetiségi kérdésről pedig már hosszú fejlődési út eredménye. Ennek az útnak elején még a birodalmi egységnek az esetleges nemzeti mozgalmaktól való megóvása szerepel — nyersen őszinte fogalmazásban — a tétel kiindulópontjaként.7 Ebből formálódik majd, nem utolsósorban a hazai politikai helyzet alakulásának egyenes folyományaként, az a nem kevésbé meghökkentő, de éppoly helytelen, az idealista alapfeltevésből logikusan következő nézete, hogy a demokratikus állam fogalma ellentétes a nemzetiségek egyenjogúsága eszméjével.8 S innen már csak egy lépés és elérkezik annak kimondásához, hogy az államhatalom (értsd: az általa elképzelt modern szabadelvű állam) léte egyenesen kizárja az egyes nemzetiségek külön jogosultságát.9 Ez a felfogás tehát a nemzetiségi kérdést nem mint a történelmileg kialakult nemzeti egyéniségek kérdését — ez a nemzetiségi politika egykorú nemzetiségi intézőinek felfogása, s nem mint az országban élő különböző nemzetiségi társadalmak kérdését (Mocsáry nézete !), hanem mint az egyes állampolgárok egyéni szabadságjogát szemléli — a mindenkori államhatalomra, közelebbről: a mindenkori birodalmi érdekre való különös tekintettel. Mocsáry, mint ezt Madách Civilizátorára tett hatásáról az újabb irodalomtörténeti kutatás is megállapítja,1 0 mindenekelőtt a birodalmi egység 6 Az 1808. évi törvényjavaslat általános tárgyalásakor, 1868. nov. 25-én mondott beszédéből. Képv. Napló 1866 — 6g. XI. 31 — 34. 1. 7 Ueber die Gleichberechtigung der Nationalitäten in Oesterreich. Pest, 1850. 145. 1. 8 „Az összes nemzetiségek egyenjogúságának eszméje, általában bármely egyes nemzetiség külön jogosultságának eszméje merőben ellenkezik a teljesen democrata állam fogalmával." A XIX. század uralkodó eszméi. Pest, 1871, II. kiad. П. köt. 694. 1. 9 „. . . Ameddig az állam hatalma terjed, nem lehet szó az egyes nemzetiségek külön jogosultságáról." Uo. II. köt. 695. 1. 10 „A nemzetiségi kérdést vetette fel már Eötvös az Uralkodó Eszmék egyik fejezetében ós 1858-ban, tehát egy esztendővel a Civilizátor . . . előtt lát napvilágot Mocsáry Lajos Nemzetiség c. műve. Eddig még nem tárták fel a Civilizátor és Mocsáry műve között a kapcsolatot, márpedig nyilvánvaló, hogy Mocsáry fejtegetései és a Civilizátor nemzetiségi felfogása közt bizonyos eszmei rokonság van . . . Feltűnő, hogy
