Századok – 1961

Tanulmányok - Kemény G. Gábor: Mocsáry Lajos nemzetiségi politikája és a szerbek (I. rész) 562

MOCSÄRY LAJOS NEMZETISÉGI POLITIKÁJA ÉS A SZERBEK1 (I. rész) 1 A magyar és a szomszédos népek történeti, irodalmi és művelődési kapcsolatait tanulmányozva arra a megállapításra jutunk, liogy az e népekkel való barátságra és kölcsönös megbecsülésre épülő modern nemzetiségi politikának előőrse, egyik leghatározottabb elvi és gyakorlati képviselője a múlt század utolsó harmadában — Mocsáry Lajos volt. Különösen időszerű ezt elmondanunk róla újvidéki képviselő jelöltségének immár közel háromnegyedszázados évfordulóján, mely a magyar—szerb, sőt a magyar—délszáv kapcsolatok egyik emlékezetes fordulópontja lett. Akkor, 1887 júniusában, az újvidéki képviselőválasztáson az itteni szerbség Mocsáry Lajos, a „nemzetiségek védelmezője" kezébe kívánta helyezni legfontosabb mandátumát.2

Nem Mocsáryn, de nem is az egykorú újvidéki szerb választókon fordult, hogy az áldatlan politikai körülmények, Tisza Kálmán rendszerének ismeretes önkénye következtében ez nem sikerülhetett. Mocsáry Lajos újvidéki kép viselő jelöltsége azonban csupán egyik fontos láncszeme annak a több mint félszázados nemzetiség- és kultúrpolitikai kapcsolatnak, mely a korabeli szerbség és Mocsáry között kialakult. Mocsáry szerb és általában délszláv kapcsolatai a történeti egymásrautaltság és egymáshoz rendeltség bölcs belátásából és e felismerés harcos, áldozatkész vállalásából fakadtak. Mocsáry, az író és a politikus, a haladó magyarság egyik vezető korabeli gondolkodója s a nemzetiségi kérdés terén egyik szakértője, olyan időben találkozott az akkori magyarországi szerbséggel és annak vezetőivel, midőn a magyarországi nemzetiségi politika végzetesen elhajlott az 1849. évi szegedi és az 1868. évi nemzetiségi törvényekben meghatározott úttól. Mocsáry — kortársai közül elsőként — feUsmerte a dualizmus korának hatalmi politikájában a magyar népre s a vele együtt élő másajkú népekre egyaránt kiható veszedelmet, meg akarta állítani nemzetét végzete felé sodródásában, — teljes jogegyenlőséget, politikai, kulturális és gazdasági egyenjogúságot kívánt biztosítani az itt élő más nemzeteknek. Politikájának érvényesülése tehát egyet jelentett volna a közép-keleteurópai népek együttműködésének alapkőletételével. A századvég magyar politikai közvéleménye száműzte Mocsáryt a gyakorlati építőmunka teréről. így sem akadályozhatta meg azonban, hogy 1 A szorb kapcsolatok s általában Mocsáry nemzetiségi politikájához nélkülözhetetlen Eötvös —Mocsáry párhuzam szövegét és bővebb kifejtését ld. még szerzőnek a „Mocsáry Lajos Válogatott írásai" (Bpest, 1968) című kiadványban megjelent bevezető tanulmányában. 2 Mocsáryt végül is 1888. május 26-án Karánsebesen, a Román Nemzeti Párt kerületében választották meg.