Századok – 1961
Tanulmányok - Perjés Géza: A „metodizmus” és a Zrínyi–Montecuccoli-vita (I. rész) 507
530 PERJÉS GÉZA sel veszélyeztetik az ellenség utánpótlását, fogyasztják erőit és bomlasztják lelki ellenállását. Ilyenkor mindenképpen kerülni kell a döntő csatát, időt kell nyerni, mely meghozza saját erőink gyarapodását és az ellenség gyengülését. Ha az ellenség aránytalanul nagy erőkkel támad, fel kell égetni országunk egy részét és pusztasággá kell változtatni az ellenség előtt a területet, hogy ne találjon élést. Támadó háborúban a legfőbb elv: „Aki támad, szükségképp erősebbnek kell lennie. . . egyébként vakmerőség lenne a háborút megindítani."3 9 Ebben a részben részletesen foglalkozik a döntő, nagy csata problémájával; a csatát nem kell mindenáron keresni, de kerülni se kell: ,,A hadművészet főleg abban áll, hogy csak akkor kerüljön csatára sor, amikor azt mi akarjuk."4 0 A támadó háborúban igen fontos az ellenség megtévesztése színlelt támadásokkal, valamint a titoktartás és a gyorsaság.4 1 Lélektanilag kell megzavarni az ellenség vezetését, ezért terveit kuszáljuk össze és tartsuk állandó nyugtalanságban. Felsorolja azokat az eseteket, amikor keresni kell a csatát; általában akkor kell csatára törekedni, lia a kilátásban álló siker felér a kockázattal és általában minden olyan esetben, ha a csata kerülése kimondott hátránnyal járna, illetve, amikor hadseregünk csata nélkül is biztosan elpusztulna, míg egy nyertes csata megfordíthatja a szerencsét. A csatát éppen ellenkező esetekben kell kerülni, tehát főleg akkor, amikor az idő nekünk dolgozik, s az ellenség valamilyen oknál fogva nem tudja a háborút folytatni és békére kényszerül. , .Nem szégyen — írja —, ha alapos okok miatt kerüljük a csatát, ugyanis mindenkinek becsületére válik, ha kikerüli a veszedelmet és nem becstelen dolog, ha szükség esetén kerüljük az ellenséget, azonban igenis becstelenség, ha hadainkkal oly csatába bocsátkozunk, mely feltétlenül vereséggel végződik."42 A harminc évvel később írt Delia Guerra col Turcoban némileg másként rendszerezi a hadművészetet. A háború megvívásához három dolog kell: az előkészület (apparechio), a rendelés vagy intézkedés (disposizione) és a hadműveletek (opeiazione). Az előkészület kiterjed az emberekre, a tüzérségre, a lőszerre, az élelemre, a málhára és a pénzre. Az intézkedés lehet általános (disposizione universale) és részleges (d. particolare). Az általános intézkedés, amit ma magasabb stratégiának neveznénk, a „háború egészére vonatkozik, előírja vezetésének általános szabályait és azt a legelőnyösebb módon irá-39 Uo. 137. 1. 40 Uo. 141. 1. 41 Hogy Montecuccoli nézeteit illetően a magyar történeti kutatásban milyen tájékozatlanság és bizonyos fokú félremagyarázási szándók uralkodik, arra nézve jellemzők Szekfü e sorai: „Az olasz fővezér (ti. Montecuccoli) hatalmas könyveket írt arról, hogy a török harcban miként módosulnak az általános hadtudomány regulái, de például a hadműveletek menetét illetően semmi változtatást sem látott szükségesnek, s a gyorsaságról csak annyit jegyzett fel, hogy Nagy Sándornak és Julius Caesarnak volt az erénye." A tizenhetedik század. 331. 1.; valójában ezt írta Montecuccoli: „A gyorsaság elősegíti a titoktartást, mivel megrövidíti az időt, ami alatt a dolgok híre elterjedhet; észrevétlenül rohanjunk a készületlen ellenségre és üssünk rajta; előbb észlelje az ellenség a villám ütését mint fényét." Néhány bekezdés után, melyekben a gyorsaság fontosságát hangsúlyozza, így folytatja: „A gyorsaság Nagy Sándor és Caesar sajátos erénye volt. Valóban csodálatos eredményei vannak . . ." Delia Guerra col Turco. Lib. I. cap. LXIII. Tehát szó sincs arról, mintha lemondott volna a gyorsaságról és arról rezignáltán azt állapította volna meg, hogy csak e két nagy hadvezér tulajdonsága volt. Ld. még: Ausgewählte Schriften 1. köt. 332. 1. 42 Ausgewählte Schriften 1. köt. 165—166. 1.
