Századok – 1961

Tanulmányok - Perjés Géza: A „metodizmus” és a Zrínyi–Montecuccoli-vita (I. rész) 507

A „METO DIZMUS" ÉS A ZRÍNYI—MONTECUCCOLI VITA 517 Végre a felderítők jelentéseiből világossá válik, hogy a török megindult a Rába felé. Montecuccoli lovasságával a Rábához siet, megelőzve gyalogságát és tüzérségét. Itt, a már hetek óta biztosító magyar felkelő hadakkal együtt meghiusítja a török előcsapatok átkelési kisérleteít. Néhány nap múlva megérkeznek seregének lemaradt részei is, és az egybegyűlt had állást foglal Szt. Gotthárdnál, a Rába túlsó oldalán álló török sereggel szemben. Montecuccoli és vezértársai döntő csatát akarnak vívni a törökkel. Ezt írják elő parancsolóan a körülmények: a hadsereg összevonása megtörtént, ennél nagyobb erő nem fog rendelkezésre állni a közeljövőben. Ugyanekkor a nehéz utánpótlási viszonyok miatt a sereg nélkülözik és félő, hogy feloszlik. A törökről érkező hírek és egész magatartása azt mutatják, hogy Bécs a célja. Tovább halogatni, temporizálni már értelmetlen, mivel a helyzet csak roszszabbodhat. Bécs közelsége miatt tovább hátrálni nem lehet. Egyébként is Bécsig a Rába az utolsó jelentősebb akadály, tehát taktikailag sem szabad elmulasztani a kedvező alkalmat, hogy egy ilyen akadályra támaszkodva várják be a török támadását. Ugyanis csak védelmi csatáról lehet szó, mivel az erőviszonyok nem engedik meg a támadást. A helyzet tehát klasszikus esete annak, amikor a kor hadtudományi felfogása szerint a döntő csatát meg kell vívni. Ugyanúgy, ahogyan Montecuccoli hadait, a törököt is a döntő csata megvívására kényszerítik a körülmények. A Drávától elszakadva a török sereg is a legnehezebb ellátási körülmények közé került. Új-Zrínyivár alatt az Eszék felől a Dráván érkező élelmi szállítmányok könnyen elérhették a sereget, ide t azonban csak szekéren érkezhet rendkívüli nehézségek árán az élelem Kanizsáról, Kaposvárról, sőt Fehérvárról is. A katonák éheznek, a lovak falevélen élnek. Ittmaraclni nem lehet, hátramenni egyet jelentene a vereség elismeré• sével, ami a nagyvezír nyakába kerülne. Nincs más hátra mint előretörni Bécs felé, ahol bőséges élelem és dús zsákmány várja a katonákat. Ahol a két sereg a Rába két oldalán szemben áll egymással, a partviszonyok és a víz mélysége — legalábbis a keresztény hadvezetőség megité-I lése szerint — nem engedik meg az átkelést. Úgy gondolják, hogy a török alkalmasabb helyet fog keresni a partváltáshoz. Éppen ezért semmi komolyabb előkészület nem történik a csatára, még a török helyenkénti átkelési kisér> leteit sem veszik túlságosan komolyan. Azonban a török komolyan gondol az átkelésre. Augusztus 1-én hajnalban kisebb részeket tesz át a folyón, melyek elsáncolják magukat a túlsó parton. Ezek fedezete, valamint a Rába-hurokban felállított ágyúk tűztámogatása mellett egyre nagyobb tömegek kelnek át a folyón, és elfoglalják a keresztény arcvonal közepe előtt levő Nagyfalut. A meglepetésszerű támadás a keresztény csapatoknál és vezetőknél nagy zavart kelt* Néhány közvetlenül érintett ezred ellentámadásra indul, azonban a sorok megzavarodnak és a csapatok a feladatot a legnagyobb rendetlenségben és összezsúfolódva hajtják végre úgy, hogy még fegyverüket sem tudják használni, és a török hatalmas pusztítást visz véghez közöttük. Montecuccoli és Hohenlohe, látván a fejleményeket, egyszerre indítanak ellentámadást a közelben lévő csapatokkal. A támadás visszaveti a törököt, Nagyfalu újra a szövetségesek kezére kerül, de a folyókanyarban megkapaszkodott részeket visszaűzni nem lehet. Montecuccoli haditanácsra hívja össze a tábornokokat. A tanácsban három vélemény merül fel. Montecuccoli és néhány tábornok nézete az, hogy védelemben kell maradni és az állásokat meg kell erősíteni. A haditanács másik része, Hohenloheval és Colignyval az élén, az ellentámadás