Századok – 1961
Tanulmányok - Perjés Géza: A „metodizmus” és a Zrínyi–Montecuccoli-vita (I. rész) 507
A „METODIZMUS" ÉS A ZRINYI-MONTECUCCOLI VITA (I. rész) A Zrínyi-Montecuccoli vita kérdésének rendezése régi adóssága a magyar történetírásnak. E tanulmány célja, hogy ehhez a rendezéshez az első lépéseket megtegye. Tanulmányunkban a hangsúlyt inkább Montecuccoli hadvezetésének és hadtudományi műveinek vizsgálatára helyeztük. Ezzel az volt a célunk, hogy eloszlassuk azt a nagy tájékozatlanságot, amely a magyar hadtörténeti és történeti kutatásban Montecuccoli működésének megítélése körül uralkodik. A magyar történetírás úgy akarta Zrínyi igazát megvédeni, hogy lényegében nem vette figyelembe és nem vizsgálta a másik fél, Montecuccoli tetteit és írásait. Szükségesnek látszott tehát, hogy Montecuccoli életművét is az egyetemes összefüggések figyelembevételével és minden nacionalista elfogultság, valamint romantikus túlzás nélkül vizsgáljuk, amint ezt Zrínyi hadtudományi munkásságának értékelésével kapcsolatban már más helyen megtettük.1 1 Az eddigi felfogástól eltérően Zrínyi helyét az egyetemes hadtudományban Zrínyi Miklós, a hadtudományi író c. tanulmányomban próbáltam meghatározni. (Megjelent: Zrínyi Miklós hadtudományi munkái. Bpest, 1957 kötetben.) E tanulmány megírásánál törekvésem főleg arra irányult, hogy Zrínyi valódi és az egyetemes hadtudomány i szempontjából sem jelentéktelen hadtudósi rangját minden sovinizmustól mentesen és egyetemes perspektívába illesztve határozzam meg. i Montecuccolit illetően az egyetemes történet és hadtörténet kutatóinak véleménye igen eltérő. A német szerzők tekintélyes része elítéli; Clausewitz, akinek véleményével a tanulmány folyamán még foglalkozunk, súlyosan elmarasztalja. Véleményéhez minden tekintetben csatlakozik Zwiedineck-Südenhorst : Deutsche Geschichte, Stuttgart, 1890. c. művében (1. köt. 402. és k. 1.); Erdmannsdorf fer, bár enyhébb formában, szintén elítéli Montecuccolit és sokallja „melodikus aggodalmaskodásait" (Deutsche Geschichte, Berlin, 1892. 1. köt. 370. 1.). Legújabban Hrich is csatlakozik ezekhez a véleményekhez (Untergang des römischen Reiches deutscher Nation. Berlin, 1954, 69. 1.). Viszont a német hadtörténetírásban Bernhardt igen nagyra értékeli Montecuccoli hadtudományi munkásságát (Friedrich der Grosse als Feldherr. Berlin, 1881. 2. köt. 629. 1.). Ugyancsak a német Stegemann kiemeli Montecuccolinak a császári ármádia megreformálása terén kifejtett nagy érdemeit (Der Krieg. Berlin, 1939. 2. köt. 8. és 64. 1.). Montecuccoli legrészletesebb, bár tudományos szempontból távolról sem kielégítő életrajza olasz szerzőtől van: Campori : Raimondo Montecuccoli. Firenze, 1876. Az osztrák történetírás — bár erre már a hála is kötelezné — még egy részletes életrajz erejéig sem foglalkozott Montecuccolival. Meynert, az osztrák hadtörténetírás egyik legnagyobb művelője könyvében egyáltalán nem foglalkozik Montecuccoli szervezői munkásságával (Geschichte der к. к. österreichischen Armee. Bd. 1 — 4. Wien, 1852 — 1854). A Feldzüge-nek a XVII. század végi hadviselésről megrajzolt képében Montecuccoliról néhány óvatos és kissé homályos megjegyzést olvashatunk, melyekből még némi elítélés is kiérezhető (Feldzüge des Pr. Eugen von Savoyen. I. Serie. I. Bd. Wien, 1876. 589 — 590. 1.). Redlich a manővrirozó stratégia hívének tartja, aki szívesen kerülte a döntő csatát (Österreichs Grossmachtbildung. Gotha, 1921. 218 — 219. 1.). Az osztrák 3*
