Századok – 1961
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: Wesselényi Miklós fogsága (II. rész) 281
WESSELÉNYI MIKLÓS F0GSÄGA 289 A nádor március 7-i felterjesztésében fejtette ki álláspontját. Bevezetőben utalt rá, hogy Wesselényi már 1838 folyamán fordult hozzá a gräfenbergi út engedélyezését illető kérelemmel. Ő akkor közölte vele, hogy semmi akadálya a dolognak ; a pert azonban nem függeszti fel a kúra idejére, hisz érdemi replica-ját már benyújtotta (ez, mint tudjuk, nem felel meg a valóságnak), s a további szükséges iratokat ügyvédje is megfogalmazhatja. Wesselényi mégsem utazott el; így tehát magára vessen a gyógyulás alkalmának elszalasztásáért. Ami mármost jelenlegi egészségi állapotát illeti: a teljes vakság fenyegeti, s ez joggal64 ebreszt részvétet. A király veleszületett kegyelmességéhez illő megadni neki az eszközöket egészsége helyreállításához, s minden olyan könnyítést, ami a bírói ítélet szentségének sérelme nélkül lehetséges. A büntetés 5—6 havi megszakítását azonban nem tartaná helyesnek. A legjobb helyi orvosok szerint nem a gräfenbergi kúra az egyedüli megfelelő gyógymód, s a kezelés ,, . . . in dem Ort seiner Verhaftung" lehetséges, ha a király hozzájárul ehhez. A fogoly által kért kedvezmény különben is szokatlan, s csökkentené a bírói ítélet erejét. Végül pedig meggondolandó, hogy Wesselényi sem pere alatt, sem jelen recursusában nem mutatta a megbánás legcsekélyebb jelét sem, s nem kért királyi kegyet. A döntést a király tetszésére bízza, Utalva arra, hogy az engedélyezés esetén rendszabályok szükségesek figyeltetésére és politikai levelezésének megakadályozására .6 5 A Majláthok mindenesetre sokkalta kevesebb szigort mutattak az államfogollyal szemben, mint a legendák ,,alter Ragotzi"-ja. S végülis az ő álláspontjuk győzött — s feltehetően az a körülmény, hogy a legfelsőbb udvari körök csalatkoztak bizonyos reményeikben. Az udvar ugyanis le akarta mérni a közvélemény reagálását az ítéletre és bebörtönzésre. Az első felháborodás viharára bizonnyal számított; de szívesen vette volna, ha ez a csuda se tartott volna három napnál tovább. S, mint még látni fogjuk, vereséget szenvedett. A resolutio — bizonnyal a Ministerialkonferenz javaslata alapján6 6 — 1839. március 21-én született meg. Wesselényi hat havi gräfenbergi gyógykezeltetésre nyert engedélyt, azzal a feltétellel, hogy nem távozhat Gräfenbergből vagy Freywaldauból, „csendesen és minden vonatkozásban a törvények szerint" viselkedik, ellenkező esetben magára vessen a következményekért (a körülményekhez képest akár az engedély visszavonásáért is). A hat hónap természetesen nem számít bele büntetésébe. A foglyot egy katonatiszt kísérje a gyógy helyre; ez megérkezésük után a helyi felügyelőbiztossal (Inspektions Commissär) konstatáltassa odaérkezésüket, s aztán térjen vissza. Wesselényi pedig a 6 hónap lejártával ismét vonuljon be börtönébe. Az elhatározást a királyi jogügyigazgató hirdesse ki Wesselényinek az őt őrző katonai hatóság jelenlétében.6 7 64 A ,,mit Recht" kifejezést a nádor sajátkezűleg toldotta a fogalmazványba. 66 Az 1839. márc. 1-i Handbillet-et és a nádor 1839. márc. 7-i (Buda) felségelőterjesztésének fogalmazványát Id.: О. L. — Regnicolaris lt.: József nádor titkos lt.-a: Acta Politiam. . . spectantia 1839 : 25. A felségelőterjesztés tisztázati példánya, a resolutio-val: uo. 52. 66 Ismeretes, bogy Wesselényi sorsának jelentősebb fordulatainál ott történt döntés. S a még ismertetendő, egyidejű resolútio-k más udvari hatóságoknak szintén emellett szólnak. 67 A resolutio-t ld.: О. L. — MKPr 1839 : 263 és Regnicolaris lt.: József nádor titkos lt.-a: Acta Politiam. .. spectantia 1839 : 52. 5 Századok 1961 /2—3 .
