Századok – 1961
Tanulmányok - Wittman Tibor: A flamand posztóipar tőkés lehetőségei a manufaktúra-korszak küszöbén 236
A FLAMAND POSZTŐIPAK, TŐKÉS LEHETŐSÉGEI 267 folyamat, mely a könnyűposztó legsajátosabb tulajdonságait eredményezte. A-sayettërie termékei igén laza szövésű, rugalmas posztók voltak, minthogy a Jvetülékfonál a keresztbeszövés alkalmával nem fonalanként metszette a láncfonalakat, hanem azok közül többet szabadon hagyott, és átlószerűen felforgatta a keresztezés rendjét. A vetületfonál alkalmazása tehát sok variációs lehetőséget adott a takácsnak, akinek ügyességétől, művészi érzékétől sok függött. Rendszerint két szövőszéke volt, egyik a keskenyebb, másik a szélesebb posztók számára.1 8 y A saye készítésének, főleg szövésének a részleteit nem ismerjük pontosan. Igen nagy súlyt helyeztek a csinozás műveleteire, főleg a finomításra, mely fejlettebb volt a „nouvelle draperie" eljárásainál, és különösen a XVI. század közepétől több kisebb újítással gazdagította a technológiát. Ennek tulajdonítható, hogy a finomító kézművesek foglalták el a legelőkelőbb helyet a dolgozók kategóriájában, és mivel szövőszéket is tarthattak, többen közülük meggazdagodtak, vállalkozásba kezdtek.182 Ezzel azonban ki is merültek a sayetterie technológiai fejlődésének lehetőségei, és joggal mutat rá Coornaert is, hogy a technika szerepe csak másodlagos volt a posztóipar későközépkori fejlődésében. Az egyetlen jelentősebb találmánynak, a lábítós . p edálos rokkána k a feltalálás a a kéz szabaddá tételével bizonyos munkaerőt tett feleslegessé. Első adat 1530-ból van róla, elterjedése éppen a sayetterie virágzásának időszakára esik.18 3 Sem elterjedése módját, sem a fonás kiszélesítésében játszott szerepét nem ismerjük. A fonás összefüggé. sei a falusi háziiparral ismeretesek, és csak a mezőgazdasági társadalom konkrét vizsgálata adhat némi felvilágosítást a rokka sorsáról. Ugyancsak a fonásra megy vissza az az eljárásmód is, mely a sayetterie-t az előbb említetteknél sokkal inkább elválasztja a „nouvelle draperie"-től. A szövés számára szolgáló nyersanyag alapegységéről, a sayette-ről van szó. VetülékfonáJként a sayetterie közönséges gyapjúfonalat használt, de láncfonál készítésére a sayette-et alkalmazták. Ez nem volt más, mint 2—3 vagy több dupla szálból készített fonál. Elkészítés csakis hosszú, fésült gyapjúból volt lehetséges.184 A sayetterie tehát visszatért a „régi" posztóipar fésülési eljárásához. Ámde attól és az „újtól" egy alapvető pontban élesen eltér: nem zsíros, hanem száraz gyapjút használ fel, nemcsak a láncfonál, hanem a vetülékfonál előállítására is." A leglényegesebb azonban az, hogy a sayetterie által felhasznált száraz gyapjú, melynek a kallózása nem sok gondot okozott, nem külföldi, hanem legnagyobbrészt helyi gyapjú volt ! Hondschoote és a tőle délre eső vallon városok környékén a parasztok készítették a sayette-et, főleg májusi gyapjúból, báránygyapjúból, leölt állatok gyapjából (plis) .esetleg gyapjúpihéből, gyapjúhulladékból. Hondschoote drapier-jei a vidék piacairól szerezték be a gyapjút. Nyugat-Flandria, Artois, Hainaut bőségesen ellátták a sayetterie-t nyersanyag-181 Coornaert : La draperie-sayetterie d'Hondschoote, 200—203. 1. 182 Uo. 283—284. skk. 1. , 183 Usher : A history of mechanical inventions. 1954. 273. 1. Lilley : A történelem, az ember és a gépek. Bpest. 1949. 74.1. Endrei Walter : A fonás, szövés története. Bpest. 1952. A korábbi fejlődésre uő : Középkori munkamódszerek kialakulásának történetéhez. Századok. 1957. 143. skk. 1. Váczy Péter : A szövőipar technikai és szervezeti átalakulása Flandriában a XI—XIII. században. Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis. Sectio Historica, tomus I. 1957. 66—-74. 1. Vö. még Kautsky : A szocializmus előfutárai. Bpest. 1952. 139—140. 1„ valamint Poerck : i. m. I. 184 Coornaert : i. m. 193—194. 1.
