Századok – 1961
Tanulmányok - Wittman Tibor: A flamand posztóipar tőkés lehetőségei a manufaktúra-korszak küszöbén 236
A FLAMAND POSZTŐIPAK, TŐKÉS LEHETŐSÉGEI 261 „confrérie de Saint Vincent"-nel) és a festők pedig még kisvállalkozókká sem válhattak. Ez az ipar az árutermelést, a korábbi századokhoz képest lényegesen kiszélesedett piaci igények kielégítését, a hatalmasan megnőtt angol konkurrencia legyőzését olyan szervezettel vállalta magára, melynek irányítása céhek nélkül is a céhszellemet lehelte. Mintha a draperie rurale-t a régi nagyvárosi ipar polipkarjai kötözték volna gúzsba, hogy magával vonszolja hanyatlása útjára. Nézetünk szerint a röviden vázolt belső felépítés, a céhprivilégiumok helyét elfoglaló közvetlen közsé gi beavatkoz ás egyik fontos tényezője volt annak, hogy a vidéki „nouvelle draperie*' fejlődése is zsákutcába került, nem sokkal a nagyvárosi „régi" posztóipar lehanyatlása után. Ezt az összefüggést a francia kutatók meglehetős határozottsággal juttatták kifejezésre. G. Espinas Francia-Flandria viszonylatában mutatta ki, hogy az é>chevin-ek és a tőlük függő ellenőrzési apparátus, az eswarderie hatalma szinte abszolútnak mondható a községi posztóipar ügyeiben. A különböző mesterségeket az elöljáróság hangolta össze, nivellálta, a reglementáció útján. így alkotott mintegy „városi üzemet" a posztóipar. A draperie rurale — kifejezése szerint — „lényegében adminisztratív" volt.158 Coornaert végső konklúzióinak egyike az, hogy a draperie urbaine és draperie rurale kategóriái nehezen különböztethetők meg egymástól, és még a legfejlettebb gyapjúközpontokban is a privilégiumokhoz, előírásokhoz fűződik a gazdasági szervezet.159 Az ipartörténeti kutatás még nem tette beható elemzés tárgyává a flamand posztógyártó helységek községi vezetésének történeti körülményeit. A földesúr, bailli, községtanács (commune), notable-ok, échevinage szerepe ugyan nagy vonalakban ismeretes, de nem látjuk tisztán, hogy az egyes kisvárosokban, falvakban az elöljáróságnak milyen a társadalmi összetétele, milyen befolyás eszköze, illetve milyen érdekek kifejezője. Ennek a vizsgálata nem lehet haszonnélküli abban a Flandriában, melyben — a többi tartomány- * hoz hasonlóan — a feudális, félfeudális, tőkés elemek igen széles skálája húzódott meg, és a gazdasági, társadalmi átmenetek gazdag variánsai voltak találhatók a középkor vége felé. Hogy a „municipális" vonás kihangsúlyozása ós a kutatás előterébe való állítása nem alaptalanul történik, azt olyan példa is mutatja, mint Anvers, a németalföldi gazdaság citadellájáé, ahol nemcsak az új iparok meghonosításához, hanem egyes tőkés vállalkozásokhoz is a város működési engedélye kívántatott meg.160 Armentières is elég sajátosan illusztrálja a vázolt állapotokat : itt a földesúr és az elöljáróság mellett döntő szerepe volt a posztóipar ügyeinek intézésében annak a 38 drapier-nek, akik 1564-ben a seigneur döntése ellen is fellebbezni mertek.161 A hivataltörténet segítséget adhat a „nouvelle draperie" válságának tudományos magyarázatához. Az átmeneti első csoportba tartozó, hanyatló nyugat-flandriai kisvárosok posztóipara mutatja a legjobban, hogy mi a szerepe a szűk keretek között mozgó municipáhs iparpolitikának. Legjellemzőbb Bergues-Saint-Winoc esete, ahol egyrészt nem kellett számolni egyik „jó város'r kôzilségévërsèm, 168 La draperie dans la Flandre française, I. 63., 174—186., П. 346—348.1. 169 La draperie-sayetterie d'Hondschoote. 460., 462. stb. 1. („Conclusions"). L'industrie de la laine de Bergues-Saint-Winoc. 49—60. 1. 160 Coornaert : La genèse du système capitaliste: grand capitalisme et économie traditionelle à Anvers au XVI. siècle.-Annales d'histoire économique et sociale. 1936. 131.1. 161 Coornaert : La draperie-sayetterie d'Hondschoote. 96. 1. Az Egmontok szerepére Sagher i. oklevélgyűjteményében.
