Századok – 1961
Tanulmányok - Wittman Tibor: A flamand posztóipar tőkés lehetőségei a manufaktúra-korszak küszöbén 236
A FLAMAND POSZTŐIPAB. TŐKÉS LEHETŐSÉGEI 259 (kaine) szükséges fonalat tarthattak maguknál.14 4 Finom posztót használó felvetőmunkások nem dolgozhattak a házukban levő műhelyben.14 5 A rendelkezések a kallózókra is kiterjedtek, nem engedték őket a házukon kívül dolgozni, és tiltották, hogy tőlük függő bérmunkásokat foglalkoztassanak.146 Ha a piaci viszonyok kedvezőtlenek, a kereskedelmi tőke pedig gyenge volt, akkor az érintett korlátozó intézkedések semmiesetre sem tágíthatták az armentières-i posztóipar lehetőségeit. A magistratus éberen őrködött afelett, hogy semmi meg ne zavarhassa a termelés kialakult rendjét. Ha valami ilyes jelenség mutatkozott, azonnal erős ellenállást tanúsított. így volt ez 1533-ban is, amikor a kelmefestőkkel szövetkezve harcot indított a drapier-k és Lille városa ellen, nem engedve a kelméknek Armentièresen kívüli festését. Jellemző, hogy V. Károly is a drapier-k mellett foglalt állást a nagy perben.147 A korlátozó politika irányában befolyásolta a magistratust az a tény is, hogy Armentières finomabb minőségű cikkeket gyártott és magasfokú volt iparának specializáltsága. Innen is van az a kiterjedt ellenőrzési rendszer, mely aprólékosan kiterjedt a fonás, szövés legtöbb részletére. A felügyelők (eswars), a clerc, az esküdt emberek a város échevinjeivel együtt teljesítették hivatásukat. A termelés és kereskedelem felett foglaltak helyet, egy szívós bürokrácia tagjaiként. Gazdasági igazságszolgáltatásra külön egy bailli de draperie volt állítva, aki 4 esküdttel működött. Tőlük a városi bailli-hez és échevinekhez kerültek az ügyek.148 Különösen a kelmék megmérése és pecsételésük jelentett fontos feladatot a magistratus speciális megbizottai (auneur-ök stb.) számára. Jellemző, hogy a posztót megfestése után az échevinek nagytermébe kellett vinni.14 9 Két esküdt ember naponként registrumot készített a halle-ba vitt posztókról, azt szombatonként megmutatták az échevineknek. Munkájukért felügyelői bért kaptak.15 0 Nem áll módunkban a technológiai szabályozás rendszerét ismertetni, csak annyit kell leszögezni, hogy csakúgy mint az egész draperie rurale és nouvelle draperie, Armentières ipara is szabályozott ipar volt, mely a munkaidőt, készítési műveleteket, munkafeltételeket aprólékosan előírta. A legkisebb falu posztóipara is, a fejlettség bizonyos fokán, reglementációt kapott. Sőt ezen túlmenően az is általános érvényű, hogy a magistratusok nem engedték az iparosokat, hogy a szabályzatkészítési jogot kezükbe kaparintsák. így volt ez pl. Hénin-Liétard esetében is, ahol a magistratus felhatalmazása volt szükséges a posztószabályzatkészítéséhez.151 Ha nem a magistratus, akkor a földesúr gyámkodott a szabályzatok felett, mint pl. Warnetonban, melynek 1320—51-es szabályzatát a földesúr adta.15 2 Armentièresnél kisebb helységekben is, már a korábbi századokban, részletes, nemcsak a fonás és szövés körülményeit, ha-144 Uo. N. 38. art. 31. 146 Uo. N. 38. art. 36. 146 Uo. N. 37. art. 62. („ne tenir vacheaulx subgiet à eux, à louage hors de leurs maisons"). 147 Uo. N. 76—98. (235—299. 1.) 148 Uo. N. 38. art. 161. 149 Uo. N. 42. art. 10. 160 Uo. N. 42. art. 21. 161 Espinas—Pirenne : Recueil de documents ... 2. köt. N. 669. 162 Uo. N. 740. Hasonlóan Linsellesben és Blatonban, e kis tanyaszerű falvakban. Gramontban együtt a két hatóság: bailli és magistratus. Uo. N. 563. 3*
