Századok – 1961
Tanulmányok - Wittman Tibor: A flamand posztóipar tőkés lehetőségei a manufaktúra-korszak küszöbén 236
A FLAMAND POSZTŐIPAK, TŐKÉS LEHETŐSÉGEI 253 Más a helyzet Flandriában, ahol a széles vidéki bázison a posztóipar képes volt felfrissülni. Ezt a részleges megújulást éppen a XIV—XV. századi „nouvelle draperie" jelentette, mely vidéki talajon nőtt ki. Előnye mindenekelőtt abban állott, hogy nem kötötték régi, megmerevedett céhes keretek, ugyanakkor a fonást könnyen végeztette el a paraszti háziipar segítségével. Az is fontos tényező, hogy az „új" posztóipari centrumok Francia-Flandriában a helyi és artoisi gyapjút, a „laine nostrée"-t is számításba vették a posztókészítésnél, főleg míg a kolostori gazdálkodás bőségesen ellátta őket vele.94 Ilyen tényezők járultak hozzá ahhoz, hogy a „nouvelle draperie" bizonyos egyszerűsítéseket hajthatott végre a technológiai eljárásokban, és ezzel olcsóbbá, az új igényeknek megfelelőbbé tudta tenni termékeit. Természetesen nem döntő technikai változtatásokra, alapvető újításokra kell gondolni, inkább egyes kombinációkra, amelyeket a „régi", városi posztótechnika kereteiben hajtottak végre. Mindenekelőtt az tette olcsóbbá a készítést, hogy a gyapjúfésülés mellett a kártolásra is rátértek. A fésülés egyre inkább a régi luxusipar sajátossága maradt, bár a „nouvelle draperie" sem hagyta el, készítményeinek tekintélyes része fűződött hozzá. Egyszerűsödött a festés és a esinozás is.95 A „nouvelle draperie" jellemfő vonásait ma még alig ismeri a posztóipartörténete. Ha azt állítjuk pl., hogy'a szövés rendszerint kétpedálos szövőszéken történt („tissage à deux pas"), ezzel nem határoltuk el egyértelműen a ' régi posztóipartól.96 Mindenesetre mivel a kártolás előtérbe kerülése mellett a kallózás egyszerűbbé válása is megfigyelhető a „nouvelle draperie" eljárásaiban, azért egyik legfőbb jellemző vonásnak azt lehet tekinteni, hogy a szárazabb gyapjú jelentősége fokozódott. Nem a belföldi gyapjú szerepét kell azon -ban elsősorban kiemelni, hanem az angolnál szárazabb spanyol és skót gyapjúét, melyek közül főleg az előbbi a flamand falvak, kisvárosok és a nagyobb posztóközpontok „nouvelle draperie"-jének fő nyersanyaga lett. A spanyol merinó németalföldi elosztó központja, Bruges ezért maradt szoros kereskedelmi kapcsolatban a legtávolibb flandriai posztókészítő helységekkel is. A spanyol gyapjú flandriai szerepét a következő adat is érzékeltetheti: csak Bruges-ön keresztül 1535-ben 30 000 bála merinó gyapjú érkezett.97 Bilbaoból mintegy 50 000 zsák gyapjút vittek évenként Flandriába.9 8 A spanyol gyapjú — amint láttuk — nem enyhíthetett jelentősen a nagyvárosi posztóipar válságán, mivel ennek szerkezete nem volt alkalmas az új technológiai eljárások követelményeihez való alkalmazkodásra. Lényegesen többet jelentett a „nouvelle draperie" vidéki gócpontjai számára, mivel ezek 94 G. Espinas : La draperie dans la Flandre française au moven-âge. Tome II. 1923. 34—37. skk. 1. 95 Favresse : La nouvelle draperie bruxelloise. Revue Belge. 1950. 4G3—464. 1. 96 Favresse i. tanulmánya, Revue Belge 1950. 472. 1. A kései városi posztóipar technikájára Willemsen : La technique et l'organisation de la draperie à Bruges, à Gand et à Malines au milieu du XVI. siècle. Annales de l'Academie Royale d'Archéologie de Belgique. 1920—1921. Anvers. A régi és új összevetésére Coornaert : Draperies rurales, draperies urbaines. L'évolution de l'industrie flamande au moyen-âge et au XVI. siècle. Revue Belge 1950. A flamand posztóipar középkori technikájának részleteiről jó tájékoztatás Poerck műve: La draperie médiévale en Flandre et Artois. I. Brugge. 1951. (A szakkifejezések magyarázata a II. és III. kötetben.) 97 Guichardin : Description des Pays-Bas. Anvers, 1582. 194. 1. A bála kb. 200 livre. Guicciardini szerint 1560-ban a behozatal értéke mintegy 625 000 écu. 9e Segre : Storia del commercio I. 340. 1. sz. jegyzet. F. Braudel: La Méditerranée et le monde méditerranéen à l'époque de Philippe II. Paris. 1949. 331. 1.
