Századok – 1961
Tanulmányok - Wittman Tibor: A flamand posztóipar tőkés lehetőségei a manufaktúra-korszak küszöbén 236
A FLAMAND POSZTŐIPAK, TŐKÉS LEHETŐSÉGEI 251 részt a földesurat és a központi hatalmat, a draperie rurale fejlődésében érdekelt két tényezőt igyekezett az ellenkezőjében érdekeltté tenni, másrészt a privilegizált kisvárosokat bevonni a falusi posztógazdaság felügyeletébe. E tervezet alapján létrejött megegyezés szerint Neuve-Église lemond a földesurától kapott jogokról, a jelenlegi földesura beleegyezésével semmisnek minősíti a fellebbezést. Ennek fejében Ypres befogadja a falu azon lakóit, akik le akarnak telepedni a városban. Az otthonmaradók, akik földmíveléssel foglalkoznak, 3 szövőszék és 3 kád használatával csak családi, személyes szükségletre készíthetnek posztót, melynek még a maradékát sem adhatják el. Úgy látszik a plébános is a falu pártján volt, mert a megegyezés neki is visszaadja mozgásszabadságát, az elítélt polgárok rehabilitálása mellett.81 A megegyezés eredményességére jellemző, hogy Ypres még ugyanebben az évben kénytelen volt bevallani Habsburg Miksához intézett felterjesztésében, hogy Neuve-Église a tilalom ellenére is készít posztót.82 Szép Fülöp 150l-es, Ypres számára adott privilégiuma már csak a falvak posztóhamisítása, Ypres pecsétjének használata ellen lépett fel, és a régi Neuve-Église-i márkákat engedélyezte.8 3 Akkor már az ügy a Grand Conseil előtt volt, ahova Neuve-Église terjesztette fel. A következő 1502-es évben megszületett ennek a döntése is.84 Az ítélet elöljárójában az egész per történeti áttekintését adja. Ebből kitűnik, hogy az 1428-as privilégium elleni fellebbezés mozgatója maga a földesúr volt. Beismeri, hogy Ypres részéről is több önkényeskedés történt, és az 1484 körüli viszálykodásban a rendek odáig mentek, hogy Neuve-Église-be katonákat vezényeltek és a község költségén tartották el őket, az ennek privilégiumát tartalmazó okleveleket pedig elpusztították. Ypres azzal érvelt, hogy a falvak kötelessége a földmívelés, a ,,jó városok" joga a posztógyártás, melyet a természetjog alapján gyakorolnak. A falusi posztóprivilégiumok szerinte azért semmisek, mert a vazallus nem érvénytelenítheti a seigneur akaratát, cizciz a. burgundi herceg rendelkezését. A Grand Conseil is elutasította a falu fellebbezését, és új octroi készítését írta elő, mely szigorúan meghatározza a falu által készíthető posztó minőségét, méreteit. Az 1502-es ítéletet azonnal követte egy igen sokatmondó tilalom. A Grancl Conseil parancsot adott Bergen-op-Zoom és Anvers hatóságainak, hogy ne engedjék kereskedni az ide menő Kemmel—Wulvergem—Neuve-Église— és Daulémontbeli lakosokat.85 Ebből kiderül, hogy e kis falvak vonzási iránya az új emporium volt. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Armentières vásárcsarnokot, közvetítőket tartott Anversben, még érthetőbbé válik, hogy Anvers nagymértékben köszönhette felvirágzását annak is, hogy a XVI. század eleje óta a nieuwe draperie egyik legfőbb felvevő piacává vált.86 A déli kis falvak egyébként nem engedelmeskedtek az új rendelkezéseknek, Neuve-Église földesurára, Nieppe és Oosthove Bailleul-höz való tartozásukra hivatkozva szegték meg azokat.87 A hosszú pereskedés zárókövének az 1545-ös V. Károly-féle rendeletet lehet tekinteni, amely megtiltotta 81 Uo. 65—69. 1. 82 Uo. 71—75. 1. 83 Uo. N. 24. (75—77. 1.) 84 Uo. N. 26. 85 Uo. N. 28., N. 29. 88 Pirenne : Une crise industrielle... 512. L 87 1544-es oklevélből tudjuk meg: H. de Sagher : i. m. N. 32.
