Századok – 1961
Tanulmányok - Wittman Tibor: A flamand posztóipar tőkés lehetőségei a manufaktúra-korszak küszöbén 236
A FLAMAND POSZTŐIPAK, TŐKÉS LEHETŐSÉGEI 241 felsorakoztak az elégedetlen tömegek. 1359-ben felkeltek a takácsok mindhárom városban, melyeket uralmuk alá vettek. Ypres-ben 1367 —70—77-ben voltak felkelések, a takácsok vezetésével.2 2 E városi felkelések, melyek sok tekintetben az angol és francia hasonló megmozdulások mintájául szolgáltak, ezektől abban különböztek, hogy nem tudták magukkal ragadni a parasztságot, másrészt, hogy a gazdagokkal együtt a központi hatalomra is sújtottak. Az 1359—61-cs brugesi, ypresi felkelések egyszerre irányultak mind Louis de Male, mind pedig azon gazdagok ellen, akik mint gyapjúkereskedők, ügynökök, mészárosok stb. hasznot húztak az áremelkedésből és feltehetően igyekeztek a céheket gazdasági függőségbe hozni. Ellentmondásos helyzet alakult ki: a céholigarchia és a kereskedő elemek a takácsokkal szemben fel tudták használni egyrészt a központi hatalmat, másrészt a városok egymásközti, a takácsok és más céhek ellentéteit. Amikor 1379-ben egy Bruges és Gand közötti csatornaépítési vita alkalmával a három nagyváros posztómunkásai felkeltek, a megosztás politikája sikerre vezetett, Gand a hősies védekezés ellenére (Artevelde fiának vezetésével) 1382-ben megadásra kényszerült.23 Ez a vereség nemcsak a burgundi dinasztia hatalmát alapozta meg (1384—1482), hanem egy újabb, a vezető rétegek közti kompromisszum politikai megszilárdításához is vezetett. A gazdasági tekintetben a poorterek utódait képező posztós-vállalkozók (drapier) már a XIII. század vége felé mint a posztóipar nyersanyagbeszerzői és értékesítői is szerepelte^ Pl. 1280-ban Ypresben jogot nyertek angol gyapjú bevásárlására. Ámde ugyanez az ordonnance tiltja, hogy a drapier más mesterséget is gyakorolhasson, azaz szakmákat összevonjon, illetve alávessen magának.24 Ez mutatja, hogy ilyen törekvések voltak, amit az is megerősít, hogy a drapier a céh élelmiszerellátását is kezébe akarta kaparintani. Mint dolgozó, többnyire a festés és ványolás munkájában vett részt. Ennek alapján állapította meg Doudelez, hogy 1280 körül Ypresben a drapier-k középréteget alkotnak a kézműves és a kereskedő között.25 Hogy nem tisztán kereskedő rétegről van szó, az is mutatja, hogy több esetben tudunk olyan drapier-ról, aki posztót ad el az idegen kereskedőknek (pl. Douai, 1301). G. Espinas a középkori francia—flandriai posztóipar történetéről szóló alapvető monográfiájában a drapier-t olyan exisztenciának fogja fel, aki dol gor/.ik is, dolgoztat is.2 ® Határozottabban fogalmazhatjuk meg a drapier szerepét az 1302-es fordulat után. Ekkor már tevékenységében határozottan visszaszorultak az ipari vállalkozói tendenciák, legalábbis a nagy városokban. Az angol gyapjúimport kezdeti akadozásai, mindenekelőtt a takácsok egész Flandriát lángba borító harcai a drapier-k rétegét is megakadályozták vállalkozói felemelkedésében, és a céhmonopóliumok, városi reglementáció (iparszabályozás, keure-ök útján) nyűgéből nem szabadulhatott. Mivel azonban a flamand iparnak a kül-22 H. Pirenne : Histoire de Belgique H. 199—202. 1. 23 E valamint a XIV. századi városi felkelésekre Ooomans : Les communes belges. Bruxelles (Bibi. Nat. 3.), Pirenne : Les anciennes démocraties des Pay-Bas. Paris. 1910. Igen elavult Kervyn de Lettenhove : Histoire de Flandre c. több kötetes műve. 24 О. Espinas—PL. Pirenne : Recueil de documents relatifs à l'histoire de l'industrie drapière en Flandre. I. rósz, 3. köt. Bruxelles. 1920. 453—454. 1. 25 Uo. 457—458. stb. 1. Doudelez tanulmánva: Revue des questions historiques, 1938—39. sz. 26 G. Espinas—H. Pirenne: Recueil de documents.. . 2. köt. 1909. N. 321. articulus 6. (douai-i adat). La draperie dans la Flandre française au moyen-âge. Tome II. 3—5., 25. 1. 2 Századok 1961/2—3.
