Századok – 1961

Tanulmányok - Orosz István lásd Szabó István - Pach Zsigmond Pál: A XV–XVIII. századi agrárfejlődés egyes kérdései a stockholmi történészkongresszuson 225

A XV—XVIII. SZÁZADI AGRÁRFEJLŐDÉS A STOCKHOLMI TÖRTÉNÉSZKONGRESSZUSON 233 gondolok pl. a századeleji polgári gazdaságtörténotírás olyan kiemelkedő egyéniségére, mint Georg Below, — arra a módra, ahogyan ő ezt a kérdést (idealistafideista végkicsengése ellenére is) pl. a „Territorium und Stadt" с. munkájában kezelte. A mai burzsoák e döntő problémának inkább elmosására, semmint világos exponálására törekedtek. És ez nem is lehetett másképp, ha a következetes ok-kereséstől, az éles kérdésfeltevéstől visszariadtak; ha, amennyiben ilyen kérdést egyáltalán feltettek, továbbra is legfeljebb a Grundherrschaft vagy Gutswirtschaft — e jelentős, de az elemzés továbbfejlesztése szempontjából immár kiapadt forrásnak tekinthető — alternativa knappi hagyományainak keretei között szorongtak; ha ez alternatíván belül a mezőgazdasági nagyüzem kifejlődésének útját csak a Gutswirtschaft-ban látták, s a mezőgazdasági árutermelés kibontakozásának, a nagyüzemi mezőgazdaság kialakulásának más történeti lehetőségeit nem vették tekintetbe, végül, ha kitértek a mezőgazdasági nagyüzem termelési viszonyainak elemzése elől, elkerülték a nagyüzemek társadalmi-gazdasági jellegének meghatározását a tárgyalt időszakban: annak meghatározását, hogy feudális vagy kapitalista tipusú mezőgazdasági nagyüzemekről van-e szó az érintett országokban, ill. olyan nagyüzemekről, amelyek a robotrendszerről a kapitalista gazdálkodásra való átmenetet képviselik. (Különösen Lütge-nél volt ez szembeötlő, aki nem átallotta kijelenteni: az alkalmazott munkaerő különbségei — robotoló jobbágyok, szabad mezőgazdasági munkások stb. dolgoznak-e a mezőgazdasági nagyüzemek keretében—csupán jogi különbséget jelentenek, s „gazdasági szempontból egybevetve nem birnak fontossággal".) — A nyugat-, ill. középkeleteurópai agrárfejlődés szétválása problémájának homályban hagyása, a burzsoá referátumoknak ez a második fő fogyatékossága, tehát szorosan összefügg ama első fő fogyatékossággal, amelyről előadásom elején szóltam: az árutermelés fejlődése, a nagyüzem kialakulása lehetőségének lényegében a földesúri gazdaságra való korlátozásával, — egyben szorosan összefügg a burzsoá szakirodalom ismert tendenciájával, a termelési viszonyok problematikájának háttérbe szorításával. Mennyire másként nyúltak a témához a marxista előadók, a kongresszus újkori szekciójának referense és korreferensei ! Náluk éppen a »közép-keleteurópai fejlődés helyének meghatározása, viszonya a nyugat-európai fejlődésmenethez, az eltérés okai és körülményei, a termelési viszonyok alakulásának különbségei kerültek a problémaállítás középpontjába. Áll ez már csehszlovák kollegáink: Klíma és Macúrek professzorok közösen írt referátumára, amely Csehország XVI—XVIII. századi gazdasági fejlődésé. nek elemzésére épült, egybevetette azt Közép-Keleteurópa többi országának egykorú viszonyaival (az érintett országok gazdaságtörténeti irodalmának eléggé beható ismerete alapján), hogy azután az országonként, sőt tartományonként mutatkozó differenciák ellenére is fővonásaiban hasonló középkeleteurópai fejlődésmenetet belehelyezze a kapitalizmus kialakulásának eijrópai összképébe. De különösen érvényes az előbbi megállapítás Szkázkin akadémikus korreferátumára, aki az ún. második jobbágyság rendszere keletkezését, a roboton alapuló földesúri árutermelés genezisét állította előadása homlokterébe. Amikor Szkázkin egyfelől igen nagy figyelmet szentelt e tekintetben a piaci, nevezetesen a külső, nyugat-európai piaci feltételeknek, a piacviszonyok nemzetközi alakulásának, ugyanakkor másfelől éppen azokat a bizonyos belső gazdasági-szociális feltételeket, osztályviszonyokat vizsgálta, amelyek mellett számos közép-keleteurópai országban az agrárfejlődésnek ép-