Századok – 1961

Krónika - Vita a magyar történeti forráskiadás helyzetéről és feladatairól 205

•208 KRÓNIKA A dualizmuskori forráskiadványokkal kapcsolatban Iványi Emma, az Országos Levéltár munkatársának korreferátuma vázolta azokat a nehézségeket (bibliográfia, részlettanulmányok hiánya stb.), melyekkel a korszak kutatóinak — a dualizmuskori történet korábbi elhanyagolása miatt — meg kell küzdeniök. Hangoztatta, hogy a korszak alapvető kérdéseinek tisztázására marxista történetírásunk — elsősorban az egyetemi tankönyvek munkálatai során — már sokat tett, de történeti forrásainak kiadásában még ma is csak a kezdeti lépéseknél tart. Etéren eredményként könyvelte el Kemény G. Gábor: „Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában'" c. művének két kötetét, továbbá a saját szerkesztésében megjelenés előtt álló „Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából" című kiadványt.* Hamarosan nyomdába kerül a Komjáthy Miklós által szerkesztett „Közös minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából" című kiadvány is. A részben már megjelent, részben előkészítés alatt álló kiadványok bőséges tapasztalati anyaga alapján Iványi Emma szintén munkafázisonként elemezte a forrásközlés megoldandó fő problémáit. Különösen a nyomdával való együttműködés kérdésére hívta fel a figyelmet. Hangoztatta, hogy véleménye szerint a készülő szabályzatban ezzel a problémával is foglalkozni kell, mert az együttműködés korai és megfelelő kiépítésével sok félreértést és bosszúságot el lehet kerülni. Főként annak a szükségességét hangoztatta, hogy a nyomdák a szedés munkájának megkezdése után már az első néhány lapról készítsenek levonatot és adják át betekintésre a szerzőnek. Airi a kommentárokat és a tárgyi jegyzetelést illeti, azok mélysége, illetve mennyisége — véleménye szerint — a bevezető tanulmány jellegétől függ. Általában véve hangoztatta, hogy a tárgyi jegyzeteknél mértéket kell tartani: a forráskiadványt nem szabad önálló olvasmánynak tekinteni, hanem mindig csak a feldolgozások alapjának. A kiadványok ún. apparátus-részével kapcsolatban azon nézetének adott kifejezést, hogy a hangsúlyt a tárgymutatóra kell helyezni, s a szövegben előforduló szavak kivetítésén kívül szükség van ún. eszmei mutatózásra is, hiszen történetírásunk nem egy mai kategóriája a megfelelő történeti korban nem is volt használatos (pl. „parasztság kizsákmányolása", „munkásmozgalom" stb.). A korreferátum végül dualizmuskori kiadványtémákra tett javaslatot. Karsai Elek, az Országos Le veit ár munkatársának korreferátuma az ellenforradalmi korszak (1919 —1945) kiadványügyi helyzetéről számolt be. Hangsúlyozta, milyen roppant érdeklődéssel fordultak a széles néprétegek történelmünk e negatív szakasza felé, hiszen egész társadalmunkat foglalkoztatta a kérdés: ki a felelős az ország tönkretételéért, több mint fél millió magyar állampolgár haláláért? Rámutatott arra, hogy történetú'ásunk mind a mai napig távolról sem elégítette ki a Horthy-korszakkal kapcsolatos szükségleteket, habár — mint kifejtette — ennek nem kis részben objektív akadályai is voltak. így megemlítette, hogy az ellenforradalmi korszak iratanyaga a felszabadulás után csak kis részben volt a levéltárakban: jelentős részük megsemmisült a hadműveletek alatt, más részüket pedig az érintett hatóságok és tisztviselők pusztították el. Ilyen körülmények között — mutatott rá Karsai Elek — egy-egy állag önálló kiadása, a nagy méretű csonkulás miatt, lehetetlennek látszott és nem maradt más választás, mint részben egy-egy témára vonatkozó komplex-jellegű iratanyag kiadása, részben az ellenforradalmi korszak egyes periódusait felölelő, több témát tartalmazó forráskiadványok összeállítása. Az előbbi változat példájaként megemlítette „A 2. magyar hadsereg megsemmisülése a Donnál" című kötetet, valamint az 1944-es zsidóüldözésekkel foglalkozó „Vádirat a nácizmus ellen" című kiadványsorozatot. Az utóbbi változatra példaként a „Magyarország és a második világháború", valamint az „Latok az ellenforradalom történetéhez" című kiadványsorozatot idézte. Az összeállítók mindkét esetben ún. komplex kutatási eljárásra kényszerültek, amelynek során a közigazgatás rendszerét nyomon követve, az alárendelt szervek iratainak felkutatása útján igyekeztek az országos fontosságú hivatalok elpusztult iratanyagát részben rekonstruálni, részben pótolni. A felsorolt okok miatt kellett a legújabb kor kutatóinak fokozott mértékben támaszkodniok a nyomtatásban megjelent anyagra is. Ami a legújabbkori kiadványkészítés részlet-munkálatait illeti, Karsai Elek foglalkozott a roppant méretű iratanyag szelektálásának és tartalmi kivonatolásának, egyes szövegrészek elhagyásának problémájával. Ez utóbbival kapcsolatban hangsúlyozta a legújabbkori publikációk egyik specifikumát, azt ti., hogy a korabeli hatósági iratanyagokban gyakran felbukkanó antikommunista, nacionalista, soviniszta és antiszemita frázisoknak helytelen volna teret engedni kiadványainkban, így azok elhagyása, megfelelő * Iványi Emma kiadványa időközben megjelent.