Századok – 1961
Történeti irodalom - A. L. RÉTTEL: Az 1860-70-es évek orosz közgazdagási gondokodása és a marxizmus (Ism. Niederhauser Emil) 182
182 TÖRTÉNETI IRODALOM 182 adott megoldása legalább is vitatható: Ezek közé tartozik az ún. őskeresztény kommunizmusnak sommás tagadása. Lencmannak az Apostolok Cselekedetei közlését (Csel. 2, 44— — 45, 4, 32) cáfoló érvelése egyáltalán nem meggyőző (218—219. 1.), különösen ha meggondoljuk, hogy a Cselekedetek adatait egy nem keresztény forrás, Lukianos is megerősíti. (A vonatkozó részt, egyébként Lencman idézi is: i. m. 235. I.3 ) A többi vitás problémát éppen csak felsoroljuk. Ilyen többek közt az evayyéhov műfaj (33, 154. 1.), а, хата Marêalov formula ((29. 1.), a kanonikus és apokrif művek közti viszony (27, 161.1.), a ôovï.o; (Fil. 2, 7 skk.) értelmezése s még több más probléma. Adatszerű tévedés Lencmannál nem igen fordul elő. Egyetlen komolyabb tévedése az a megállapítása, hogy a 150 után író Iustinus még nem ismeri az újszövetségi evangéliumokat, csupán az apostolok visszaemlékezéseiről beszél (33. 1.), akár csak Papias. (Euseb. Hist. Eccl. HI. 1, 39.) Valójában Iustinusnál mindkét terminus előfordul, még hozzá közvetlenül egymás mellett. (Apol. I. 66.) Hogy Iustinus itt mai értelemben vett, bár a maiaktól lényegesen eltérő evangéliumokra gondol, bizonyítják az ugyanitt, az Eucharistia leírásánál felhasznált régi evangéliumi szövegek is. (Lk. 22, 19, Mt. 26, 28). Kisebb tévedések: Hermas Pásztora publikálásának 1883-ra keltezése 1877 helyétt, a Nag Hamadi-i leletek 1956-os kiadásának figyelmen kívül hagyása (253. 1.), egyes vallási terminusok helytelen használata, pl. a szeplőtelen fogantatásé — szűzen szülés helvett (194. 1.) stb. A magyar kiadással kapcsolatban dicsérőleg említhetjük meg a világos, pontos, jó stílusú fordítást, a gondos szerkesztői, nyomdai munkát. A fordításban csupán a „hitszimbólum" kifejezést érezzük homályosnak. (Ennek értelme majd hitvallás [114. 1], majd hitrendszer [136. 1.], majd hittétel [145. 1.]), a pálizmust (169. 1.) idegenszerűnek, Cyprianus De lapsis c. művének „A bukottakról" címmel való fordítását (267, 268. 1.) értelmileg félrevezetőnek. A helyes fordítás nyilván ,,A hittagadókról" lenne. Mindent egybevéve Lencman könyve a tudományos ismeretterjesztés példaképének tekinthető tudományos megalapozottsága, világos okfejtése, tárgyához illő komoly hangneme, színes, érdekes stílusa miatt. Ilyen könyvekre van szükség a tudományos világszemlélet kialakításáért és elterjesztéséért folytatott küzdelmünkben. BELLÉR BÉLA A. JI. РЕУЭЛЬ: РУССКАЯ ЭКОНОМИЧЕСКАЯ МЫСЛЬ 60—70-х ГОДОВ XIX ВЕКА И МАРКСИЗМ (Москва, Госполитиздат. 1956. 423, 1 стр.) A. L. REUEL : " JŰ AZ 1860—70-ES ÉVEK OROSZ KÖZGAZDASÁGI GONDOLKODÁSA ÉS A MARXIZMUS Hogy az elmaradott, az európai kapitalista fejlődés utolsó soraiban kullogó Oroszországból hogyan lesz a világ forradalmi mozgalmának központja, a nemzetközi munkásmozgalom bázisa, a győztes szocialista forradalom földje — a múlt század második felének ez a lényeges fordulata Oroszország és az egész emberiség történetében, kétségtelenül az orosz történelem egyik alapvetően fontos, éppen az utóbbi évek és évtizedek szovjet történeti irodalmában sokat emlegetett és számos részletében már tisztázott fejezete. Ennek az egész hatalmas kérdéskomplexumnak nem elhanyagolható tényezője az, hogyan vált Oroszország a századfordulótól kezdve, Engels halála után az élenjáró szocialista elmélet hazájává is, vagyis hogyan ment végbe a tudományos szocializmus oroszországi térhódítása. A kérdés körvonalait a szovjet történetírás már régebben tisztázta, megmutatta azt, hogyan terjedtek el Marx és "Engels munkái Oroszországban, milyen visszhangot váltottak ki, ós hatásuk hogyan vezet el elsősorban G. V. Plehanov útján Leninhez és vele az újtípusú, a szocialista forradalmat győzelemre vivő párt megalakulásához. Reuel, aki számos tanulmányában maga is sokat tett az utóbbi évtizedekben a részletek tisz. tázása terén, azt a feladatot tűzte maga elé, hogy ennek a fejlődésnek első évtizedeit "I. tan. 616. 1.
