Századok – 1961

Történeti irodalom - Diplomáciai és nemzetközi jogi lexikon (Ism. Székely György) 177

178 TÖRTÉNETI IRODALOM 178 pedig az átlagolvasó keresné. Általában a Lexikon nem eléggé él az utaló címszavak lehetőségével. A XVI—XVIII. század eleji magyar diplomácia-történet személyekig menő részletes kidolgozása igen értékes, mutatva e korszak történeti feldolgozásának eredményeit. Ugyanakkor hiányzik Bercsényi Miklós, holott sok jelentéktelen, sőt árulóvá lett diplomata is szerephez jutott. Ez feltűnő szerkesztési hiba. Hiányoznak továbbá azok az orosz diplomaták, akik I. Péter megbízásából Magyarországon tevékenykedtek, pl. Ukraincev. Ezzel a korszakkal szemben feltűnő, hogy a korábbi és későbbi diplomaták személye jóval kisebb tárgyaláshoz jutott, ami önkényes. Néhol történészeink zömének jogi tájékozatlanságát és sajnálatos érdeklődéshiányát is tükröző hibák mutatkoznak. „Konkordátum" cím alatt világosan kifejtést nyert a pápaság és valamely állam megállapodásának nem nemzetközi szerződés jellege. (Persze, fontosabb történeti példái ennek som ártottak volna.) De a vatikáni—magyar kapcsolatok érdekes, noha egyes részleteiben pontatlan fejtegetéseinél ez a helyes nemzetközi jogi szemlélet már nem hagyott nyomot. Az egykori egyházi állam és Magyarország kapcsolatainak vatikáni—magyar kapcsolatok cím alatti tárgyalása némileg történetietlen is. A diplomácia-történet olyan lényeges tényei, mint a legrégibb ismert (ókori keleti) államközi szerződések, a görög városállamok egymásközti kapcsolatainak formái, a bizánci és kínai külkapcsolati formák a kötetből hiányoznak. A középkori tengeri jog jó összefoglalása a Consulat del mar címszó, de itt csak a szakember leli meg, utaló címszó itt is kellene. A Hanza-városok nevének értelmezése nem pontos. Túl sok talán a Lexikonban a régi és jelenkori életrajz, s olykor elég általános, mintha nem diplomáciai lexikonról lenne szó. Ebben ugyanis legfeljebb a külpolitikai vagy háborús ténykedések belpolitikai okai lennének kifejtendők, ezeknél viszont törekedve az objektivizmus elkerülésére. Nagyobb tárgyalási teret kellett volna engedni másrészt a nemzetközi jogi intézmények történetének. Ha a részletekbe is betekintünk, sok pontatlanságra bukkanunk. A Hugo Grotiusról írt egyébként szép címszóban, mivel a középkor és újkor fordulóján élt, fontos lett volna említeni, hogy kereskedő fip, volt. 1598-ban nem ,,a párizsi holland követség tagja", inkább egy aliialmi követség kísérője volt. Pontatlan a tengerek szabadságáról szóló mű adata is. (,, 1609-ben írta meg. . . a Mare Liberum-ot. . . Ebben a művében az angolokkal szemben a kelet-indiai holland loajózás szabadságát védelmezte...") Valójában fiatalkori műve ,,Dc jure praedae" címen a portugálok ellen Íródott az indiai holland társaság érdekében. Ennek a munkának egy fejezete látott napvilágot 1608-ban mint ,,Mare Liberum", még mindig a spanyol—portugál igényekkel szembon védve a holland hajózási szabadságot. Feltűnő azonban, hogy ez a marxista igényű lexikon álobjektív módon írja le Grotiusnak a kereskedelem jogával kapcsolatos tevékenységét, elmaradva nem egy polgári munka mélyebb elemzése mögött is. A „Maré Liberum" ugyanis a kereskedelmi monopólium lehetőségét is tagadta a portugálok indiai igényével szemben, S ez volt a munka lényege. A Lexikon azonban csak épp megemlíti, hogy Grotius 1615-ben Londonban az indiai kereskedelemről tárgyalt. Hallgat azonban arról, hogy milyen álláspontja volt okkor a tudósnak. Ekkor ugyanis már a hollandok tagadták meg a nyitott ajtó elvét az angolokkal szemben, indiai kereskedelmi monopóliumot építve ki. Az 1613—15. évi tárgyalásokon, ahol épp Grotius volt az egyik holland szóvivő, már összeférhetőnek tartot t ák a kereskedelem szabadsága elvével az angolokat a kereskedelemből kizáró holland—indiai szerződéseket. A polgári tudóst tehát nem az elvont jogelv iránti hűség töltötte el, hanem országa mindenkori gyarmati érdekeinek rugalmas védelme. Pontosabbá kell tenni tehát a Lexikon megállapítását, hogy az „erősbödő, gazdagodó polgárság érdekében hirdette a tengerek szabadságát". Félreérthetően van fogalmazva Grotius életfogytig tartó börtönre szóló ítélete is. A tudós 1625-ben nem megírta főművét, mint a Lexikon mondja, hanem befejezte és közzétette. Egyéb címszavak hasonló elemzésére itt nem nyílik tér. Az életrajzi részekkel kapcsolatban kiomelkedően sikeresnek mondható az angol és amerikai diplomácia, főleg XX. századi történetének kidolgozása. (A szerkesztőbizottság történész tagja ennek legjobb magyar specialistája.) A helyes kidolgozás jó példái még — a tudományos igények szempontjából is — Adenauer, valamint Wilson és 14 pontja. Sajnos, olyan történeti címszavak is vannak, ahol túltengenek az adatközlő leírások, s éppen a nemzetközi jogi vagy diplomáciai fontosságú események szorulnak háttérbe. Nem egyszer pedig a cselekmények, folyamatok nincsenek kellően beágyazva a társadalmi-történeti összefüggésekbe. Apponyi Albert életrajza jobbára belpolitikai tevékenységéről szól, későbbi irredenta tevékenységéről szó sem esik. Batthyány Kázmér