Századok – 1961

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Jan Dabrowski 70 éves (Divéky Adorján) 168

JAN DABROWSKI 70 ÉVES A lengyel történészek szép emlékkönyv kiadásával ünneplik dr. Jan Dabrowski krakkói egyetemi tanárt abból az alkalomból, hogy 1960. december 21-én töltötte be hetvenedik életévét. A magyar történészek is örömmel köszöntik a lengyel történész professzort, hiszen ő az a lengyel történetíró, aki legtöbbet foglalkozott a magyar-lengyel történelmi kapcsolatokkal. Dabrowski professzor 1890. december 21-én született Krosnoban, nem messze a magyar határtól. Egyetemi tanulmányait 1908—1912 között végezte el a krakkói egyetem bölcsészeti karán, mint történetszakos egyetemi hallgató. Tanárai közül főleg Jan Ptaánik, Stanislaw Krzyianowski, Buják Ferenc és Ulanowski Boleszláv voltak reá hatással. Ptasnik professzor volt az, aki felhívta figyelmét a két ország történelmi kapcsolatainak fontosságára s Jan Dabrowski megfogadta tanácsát, már egyetemi hallgató korában a magyar—lengyel történelmi kapcsolatok felé fordult érdeklődése. Az első, e tárgykörből irott tanulmánya ,, Krakkó és Magyarország a középkorban" címen 1911-ben jelent meg. Ezt követte ,,Czarnkowi Jankó és krónikája" (1912) c. tanulmánya. D^jbrowski részt vett a krakkói egyetemi ifjúság titkos függetlenségi mozgalmában és egy alkalommal függetlenségi szellemű iratokat vitt Orosz-Lengyelországba, de Piotrkówban a cári rendőrség elfogta és néhány hónapon keresztül fogságban tartotta. Egyetemi éveinek befejezése után, 1912. december 20-án doktorált ,,Lokietek Erzsébet" című értekezésével. É tanulmánya, valamint fentebb említett munkái alapján a Lengyel Tudományos Akadémia 1913-ban Magyarországra küldte őt ama tudományos küldöttséggel, melyet a magyarországi, elsősorban budapesti könyv- és levéltárak lengyel vonatkozású anyagának gyűjtésével bíztak meg. E bizottság kutató munkájában való részvétele igen kiszélesítette a fiatal lengyel történész tudományos látókörét. Az első világháború alatt, 1914—1918 között Dabrowski hosszabb ideig Magyarországon végzett levéltári kutatásokat és anyagot gyűjtött a magyar—lengyel kapcsolatok történetéhez a XIV. században. Ez a történeti időszak ugyanis a lengyel történeti irodalomban addig nem volt kellőképpen feldolgozva. Kutatásainak eredménye ,,Nagy Lajos utolsó évei" o. magántanári habilitációs munkája volt, mely 1918-ban jelent meg. Közben 1916-ban és 1917-ben több kisebb tanulmányt publikált és számos cikket írt a magyar történettudomány Lengyelország történetét érintő eredményeiről. Dabrowski a háború befejezése után visszatért Krakkóba, ahol 1919. április 9-én fenti munkája alapján egyetemi magántanárrá habilitálták, majd az időközben megszervezett vilnói, Báthory Istvánról elnevezett egyetem magántanára lett, de itt csak 1919 — 1920-ban működött, mert végül is a krakkói egyetemre hívták meg, ahol 1920. október 1-től mint rendkívüli tanár, 1924. szeptember 24-től mint rendes tanár, máig is előad. A két világháború közötti időben Dabrowski mind tudományos, tudomány-szervezési, mind pedig publicisztikai téren nagyarányú tevékenységet fejtett ki. Ebben az időszakban jelent meg a ,,Lengyelország középkori története" c. munka, melyben ő a II. kötetet írta meg, az 1333 — 1506 közötti évek történetét. A „Trzaska Ewert i Michalski" nevű nagy lengyel könyvkiadóvállalat a 30-as evekben egy világtörténeti munkát jelentetett meg, melyben D jbrowski professzor az ,,Európa története a X. századtól a XIV. század végéig" című részt készítette el. Ugyancsak ebben a kiadványban írta meg Dabrowski az első világháború történetét is. Tudományos tevékenységén kívül a történettudomány népszerűsítésével és eredményeinek az ifjúság részére történő hozzáférhetővé tételével is foglalkozott, olyképpen, hogy kézikönyveket írt a középiskolák tanulói és tanárai részére.