Századok – 1961
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Kammari; M. D.: V. I. Lenin a nemzeti fejlődés alapvető törvényszerűségeiről 154
166 il. D. KAMMARI Mint ismeretes, még a kapitalizmusban, különösen az imperializmus korában teljes mértékben nyilvánvalóvá válik az a tendencia, amely az egységes világgazdaság létrehozását eredményezi. Az egyes nemzetek gazdaságai lényegében a kapitalista világgazdaság láncszemeivé, a kapitalista nemzeti piacok a kapitalista világpiac láncszemeivé alakulnak át. Az is mindenki előtt ismeretes, hogy milyen kétségbeesett, dühöngő konkurrencia-harc dúl a kapitalista országok között, különösen a tőkés világpiacon. Ez pedig azt, jelenti, hogy a kapitalista magántulajdon, amely a konkurrenciát és a termelés anarchiáját szüli, nemcsak az embereket, hanem a nemzeteket is szétválasztja, létrehozza az ún. „nemzeti egoizmust", amelyre a „nemzeti kommunizmus" ideológusai is építenek. A termelőerők szocialista, társadalmi tulajdona kizárja a konkurienciát és az anarchiát a termelésben és megköveteli a termelés tervszerű fejlesztését az egész állam viszonylatában, majd pedig, miután a szocializmus az egész világon győzött, világviszonylatban is. A szocializmus a burzsoá konkurencia helyén, a „tipord el a gyengéket, hogy magad kerülj ki győztesen" elvével a maga valóban humanista elvét állítja szembe: „segíts azoknak, akik elmaradnak és törekedj közös győzelemre". Ez teljesen megfelel a proletár internacionalizmus elveinek a szocialista országok közötti viszony vonatkozásában. Ilyen módon a termelőeszközök társadalmi tulajdona egyesíti az összes népeket, egyetlen talpalatnyi helyet sem hagy, melyen a „nemzeti egoizmus" megvethetné a lábát. A nemzetközi munkamegosztás és együttműködés az ipar terén, a szocialista országoknak tudományos-technikai együttműködése és kölcsönös segítsége, a közöttük mindjobban kifejlődő és erősödő kulturális kapcsolatok jelzik a nemzetek egymáshoz való közeledésének és virágzásának folyamatát és azt, hogy létrejönnek annak feltételei és követelményei, hogy a szocializmusnak az egész világon végbemenő győzelme után, a kommunizmus legfelső fokán teljesen összeolvadjanak. Lenin összekapcsolta a nemzetek összeolvadásának folyamatát az állam és következésképpen a nemzetek közötti állami határok elhalásával, mely csak a szocializmusnak legalább a nagy kapitalista államok többségében végbemenő győzelme után lehetséges. Lenin kiemelte, hogy az, állami és nemzeti különbségek még a szocializmus világméretekben végbemenő győzelme után is igen-igen sokáig fenn fognak maradni. Ezért a proletár internacionalizmus nem a különböző országok nemzeti különbségeinek és sajátosságainak figyelmen kívül hagyását jelenti, hanem megköveteli a szocializmus és kommunizmus általános alapelveinek olyan alkotó módon történő alkalmazását, amely helyesen veszi tekintetbe ezeket a sajátosságokat és helyesen alkalmazza ezeket az általános, a nemzeti és nemzet-állami különbségeket és sajátosságokat figyelembe vevő elveket. Enélkül nem lehet sikeresen harcolni a kommunizmus győzelméért. E lenini tételekkel teljes összhangban mondta ki a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa a Párt Központi Bizottságának beszámolója alapján hozott határozatában: „A párt nemzetiségi politikájában abból a lenini elvből indult és indul ki, hogy a szocializmus nem hogy megszűntetné a nemzeti különbségeket és sajátosságokat, hanem ellenkezőleg, biztosítja minden nemzet és nemzetiség gazdaságának és kultúrájának sokoldalú fejlődését és virágzását. A pártnak gyakorlati munkája során továbbra is a lehető legnagyobb figyelmet kell fordítania ezekre a sajátosságoki a."1 8 Ezeket a téziseket N. Sz. Hruscsov a XX. és XXI. kongresszusokon tartott előadói beszédeiben és egy sor más felszólalásában is részletesen elemezte. N. Sz. Hruscsov V. I. Lenin végakaratának a nemzeti viszonyokkal kapcsolatos részére emlékeztetve, a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusán ezt mondotta: „Pártunknak azért sikerült eloszlatnia a cári Oroszország népei között meglevő kölcsönös bizalmatlanságot, s a testvéri barátság szálaival egyesítenie a Szovjetunió minden népét, mert mindig a lehető legmesszebbmenően figyelembe vette érdekeiket, nemzeti sajátosságaikat és kívánságaikat, s ezt összekapcsolta azzal, hogy minden nemzetiség dolgozóit a szocialista közösség szellemében, az egész állam érdekeiről való gondoskodás szellemében nevelje."19 A párt, a Központi Bizottság és személyesen N. Sz. Hruscsov kezdeményezésére a szovjet állam az elmúlt években kiszélesítette a szövetségi köztársaságok jogait, az ipar nagy részét hatáskörükbe adta át, egy sor állam-jogi, valamint adminisztratív 18 A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. Kongresszusa. Bpest, 1956. 5ül I. » Uo. 104 1.
